Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

52 RÁKOSI MÁTYÁS arra is, hogy hogyan használták fel dolgozó népünk ellen Mindszentyt. Ezzel kapcsolatban sor került a budapesti amerikai követ kiutasítására. A Mindszenty-per nagy csapás volt. a katolikus egyház mögött megbúvó reakcióra, mert a demokráciához hű hívők jó részét meggyőzte arról, hogy népi demokráciánknak igaza van s helyesen jár el, amikor ezekkel a reakciós kalandorokkal szemben felveszi a küzdelmet. Az amerikai követ kiutasítása egyben súlyos presztízs-vesztesége volt európaszerte a háborús gyujtogatóknak. Dolgozó népünk ezen a peren keresztül értette meg, hogy pártunk és a népi demokrácia igazának tudatában jogosan, helyesen, kemény kézzel tudja megvédeni érdekeit. Népi demokráciánk gazdasági és politikai megerősödésével párhuzamosan nőtt nemzetközi tekintélye. Azok a kölcsönös barátsági szerződések, melyeket elsősorban felszabadítónkkal, a nagy Szovjetunióval és a népi demokráciákkal kötöttünk, egyhangú helyeslésre találtak, megérttették dolgozó népünkkel, hogy visszatérhetünk a haladó népek nagy családjába, oda, ahova történelmünk legfényesebb fejezetei, az évszázados magyar szabadságharcok és forradalmak tradíciói mutatnak. Az értelmiség, melynek jórésze hosszú ideig gyanakodva vagy várakozóan tekintett működésünk elé, az évek sikeres munkájának hatása alatt változtatott magatartásán. Meggyőződött róla, hogy a kommunisták nemcsak a proletárnemzetköziség hű katonái, de egyben a dolgozó nép érdekeinek eredményes védői, a haladó nemzeti hagyományok éltetői és továbbvívői. Látta, hogy építő munkánk eredményeképpen hogyan tűnik el a kapitalizmus szörnyű korbácsa, a munkanélküliség. Hatalmas építő terveink, melyek megvalósításánál az értelmiség összehasonlította azt a megalázó helyzetét, melyre a kapitalista viszonyok kényszerítették, a szocialista termelésben elfoglalt, megbecsült szerepével, megbékéltették és a népi demokrácia oldalára állították át az intelligencia zömét. Hányszor hallottuk már 1948 folyamán az értelmiségiek szájából : »Ha ez a szocializmus útja, úgy semmi kifogásunk ellene!« A népi demokráciáért folytatott harc folyamán gyorsan nőtt dolgozó népünk politikai öntudata, általános kultúrája. Gyorsan szaporodott »a kiművelt emberfők sokasága«. Valóságos kultúrforradalom kezdődött : a nép gyermekei bevonultak végre az egyetemekre, a tudomány, a műveltség azon váraiba, amelyek azelőtt el voltak zárva előlük. Ennek a kultúrforradalomnak egyik fontos hajtása lett a Szovjetunió felszabadító szerepének, tudományának, művészetének új értékelése. A népi demokrácia építésének és sikereinek tapasztalatai kiszélesítették dolgozó népünk szemhatárát. A Szovjetunióba menő magyar delegációk és az onnan hozzánk jövő szovjet tudósok, mérnökök művészek, sztahanovisták, kolhozparasztok lehetővé tették, hogy végre közvetlen tapasztalatok alapján ismerjék meg széles tömegeink mindazt az újat, nagyot, melyet a szocialista építés jó három évtizede ott létrehozott. Kezdtünk egyre bővebben meríteni abból a bőségszarúból, amelyet a szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tárháza jelentett, s amelyet a szovjet nép olyan szívesen és önzetlenül bocsátott rendelkezésünkre. A Szovjetunió és elsősorban a nagy Sztálin segítsége ennek az új fejlődésnek fényénél új megvilágításban jelentkezett, új értelmet nyert, fokozta hálaérzésünket és összetartozásunk, közös jövőnk tudatát. Az ellenség hatását itt is ellenkezőjére fordította a fejlődés. Aki azelőtt elhitte a Szovjetunióra szórt rágalmakat, most a közvetlen tapasztalatok hatása alatt még jobban megbecsüli mindazt, amit a Szovjetuniónak köszönhet hazánk.