Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
560 SZABŐ ISTVÁN viselés bevezetésével akarják biztosítani, de a váltságot földben is le lehet róni. Tulajdonképpen Kossuth 1846. évi tervei szövegeződtek meg a választmány javaslatában, sokszor szó szerint bukkannak elő az ismert kifejezések, azonban a kívánalom sokkal szelídebb, sűrű homály terjeng most is az állami »financiális operáció«-n, amely a jobbágyságra a közteherviselés által háramló »könnyítés«-en épülne fel s az egész processusra, mint már az 1847-i ellenzéki nyilatkozatok megoldásaira is, az időben való elhatárolatlanság, az elhúzás lehetősége nyomja rá bélyegét. Kossuth 1846. évi terveihez képest a követi utasítás elsősorban azért jelentett komoly visszaesést, mert »általános« örökváltságról, tehát a -jobbágyságnak az úrbéri viszonyokból egyszerre való kibontakozásáról az utasításban kifejezetten nem volt szó. Nyilvánvaló, hogy a lázasszavú Kossuth-tervnek a megye nemes rendei körében lágy és nyújtott hangszerelést kellett kapnia. A megye közgyűlésében a választmány javaslatának csupán a földben való váltságra vonatkozó javaslata, e régi Kossuth-gondolat körül keletkezett vita és pedig főleg az »elvbarátok«, vagyis a liberálisok közt. Végül is a többség Kossuth föld-váltsága mellett foglalt állást, csupán a javaslatnak azt a részét ejtették el, amely bizonyos maximumot írt volna elő a földdeli váltságra. így alakult ki az ország kis parlamentjének tekinthető pestmegyei közgyűlés állásfoglalása: előkészíteni az állam pénzügyi műveletével a közádók terhére az örökváltságot, egyelőre pedig megengedni, hogy a fennálló engedélyező törvény alapján földben is megváltható legyen a jobbágyság. Pest megye követi utasítása sok kérdésben, elsősorban a közjogiakban valóban élesen fogalmazta meg a nemzet követeléseit, az örökváltság kérdésében azonban kevéssel is beérte. A Pest megyei utasítás mellett Horváth Mihály Borsod megye utasítását említi az ellenzéki megyék által mintegy mintául szolgáló utasítások másikaként.23 3 Borsod megyében, ahol Szemere Bertalan vezette az ellenzéket s vette is az utasítást a megye egyik követeként kezébe, röviden határoztak az úrbéri kérdés felől : kényszerítő örökváltságot kívánnak úgy, hogy ezáltal az állam viszonyai fel ne bomoljanak s mivel a jobbágyok maguk erejével megváltani nem lennének képesek magukat, a »megváltási mód a státus segítségével eszközöltessék«, egyébként pedig azt kívánták, hogy a földesúr a váltságdíjat egyszerre kapja meg. Azt is kívánta a megye — más megyékkel együtt —, hogy az országgyűlés elkészítendő tervét közöljék előbb a megyével, hogy aziránt állást foglalhassanak.234 Ez az utasítás határozottabb volt, mint Pest megyéé, nem gondolt közeli és távolabbi programmra, viszont általános megváltásról kimondottan itt sem volt szó s a megoldás irányában semmi támpontot nem nyújtott, amellett a megoldást gyakorlatilag szinte elérhetetlenné tette azáltal, hogy a váltságdíjnak egyszerre való kifizetését követelte. A borsodi utasítást viszonylag a radikálisabbak közé kell sorolnunk, azonban Horváth Mihály kijelentésén elindulva hasztalan keresnők a megyék sorát, amelyek a pesti és borsodi utasításokat — legalább is a jobbágyság nagy kérdésében — mintául 233 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harezának története 1848 és 1849-ben. III. к. Pest, 1871. 253. 1. 234 A következőkben említett követi utasítások: OL. Nádori lt. 1847. Diaet. és Canc. 1847. VIII. Fase. Instr. Ableg.; a PH és a Budapesti Hiradó 1847. évi számai. Az OL.-bél felhasznált követi utasításoknak adatait Deák Imrének, Zala, Vas és Győr megyéét a megyei levéltárvezetőnek köszönöm. Bars megye követi utasításairól nem tudtam tájékoztatást szerezni. Vahot Imre i. m. 53 — 56. 1. szerint a megye konzervatív és középpárti követeket küldött az országgyűlésre.
