Századok – 1952

Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509

KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 561 használták volna fel. Csak 7 megye (Gömör, Liptó, Nyitra, Pozsony, Szabolcs Trencsén, Zólyom megye) utasításában találjuk az állam közbenjöttével, tehát — vélhetőleg — állami kárpótlással eszközlendő örökváltság követelményét, sokszor éppen nem világos szövegezésben, de mindenesetre az általános váltság nélkül. 10 megyénk (Komárom, Mármaros, Moson, Nógrád, Somogy, Sopron, Torna, Torontál, Vas, Veszprém) az 1840. évi engedélyező törvényt csupán azzal óhajtotta kiegészíteni, hogy ha a jobbágyok, illetőleg a jobbágyközségek — esetleg meghatározott többsége — megváltást kíván, a földesúr ne tagadhassa azt meg, legfeljebb egyes megyék a váltságösszeg hatósági megállapításának biztosítékaival, hitelintézeti támogatással vagy a földdeli váltság engedélyezésével óhajtottak a jobbágyok segítségére lenni. További 8 megye (Arad, Bihar, Csanád, Fejér, Heves, Ung, Verőce, Zemplén) szintén »kényszerítő« megváltást kívánt, nyitva hagyva, hogy az előzők módjára — miként igen valószínű — csupán a földesúrral szemben kötelező megváltásra gondoltak-e. Szép számmal voltak megyék (Árva, Bács, Baranya, Csongrád, Esztergom, Hont, Pozsega, Sáros, Szatmár, Szepes, Szerém, Temes, Tolna, Túróc, Ugocsa), melyek mindenféle kötelező törvény el}en nyilatkoztak, tehát az 1840. évi törvény alapján óhajtottak maradni, esetleg kifejezetten is ragaszkodtak a »szabad alku«-hoz, mellyel a jobbágy földesurával megkötheti a maga váltságszerződését, legfeljebb hitelintézeti támogatását emlegették s a váltságnak földben való lerovását engedélyezték volna, de ugyanakkor a tulajdon sértetlenségét hangsúlyozták. Kötelező törvény ellen szóló utasítással jöttek Horvátország követei is. Krassó megye kényszerítő törvényről óhajtott volna gondoskodni, de csak a mostanit követő országgyűlésen, Abaúj megye az országgyűlés örökváltság-vitája után is csak olyan kötelező örökváltságot volt hajlandó elfogadni, ami nem sérti a híres Werbőczitételben foglalt földesúri jogot : totius terre proprietas ad dominum terrestrem spectat et pertinet ; ezzel pedig örökváltsághoz kezdeni sem igen lehet. Békés megye túl óhajtott menni a mostani engedélyező törvényen, de javaslatai a kérdés lényegét nem érintették. Bereg megye pedig a jobbágyságnak az úrbéri terhektől örökváltság útján való megszabadítását óhajtva, az országgyűlésből a kérdés »komoly megfontolása végett« választmányt kívánt kiküldetni s egyéb óhajt nem nyilvánított. Zala megye az örökváltságra nézve 1843. évi utasítását írta elő most is követeinek s ebben örökváltságra kölcsönt nyújtó bank felállítása mellett csupán általánosan volt szó a »kölcsönös igazság elvei«-re építendő örökváltságról, Győr megye utasításai pedig az örökváltságról nem is .szóltak. Az úrbéri kibontakozás kérdése az utasítások szerint nagyon is siralmasan volt az országgyűlés tárgyalásaira kerülendő. Kossuthnak általános, kötelező és állami kárpótlással megvalósítandó tervét — mint láttuk — már az ellenzék 1847. évi értekezletén eléggé megnyirbálták. A megyék között most tíz sem volt az állami kárpótlásnak az általános örökváltság elhallgatásával igen megenyhített terve mellett sem. A megyék tekintélyes hányada egyáltalában nem is óhajtott előbb lépni, a többinek zöme is valami olyan önkéntes örökváltság egyezményekre gondolt, amelyeket a földesúrra adott esetben kényszeríteni is lehessen, pedig annyi szófecsérlés után ilyesmiről már nem is lehetett volna komolyan beszélni. Az alsó tábla mögött pedig ott állt még az igazi birtokhatalmasságok törvényhozó testülete : a főrendi tábla! Sőt azon túl\a kormány és az udvar! Erdélyben ugyanekkor nem is többre, mint a XVIII. sz. óta elmaradt úrbérrendezésre készültek s Wesselényi