Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
558.^ , SZABÓ ISTVÁN Kossuthot, »a már csak hajszálon függő revolutiónak istenített hősé«-t, aki midőn »népeket gondolt boldogítani, zugprókátorként felizgatójuk volt«.222 Sőt Kossuth 1846 május 17-i levelén nem lelkesedett már a régi jó barát, Wesselényi sem, akire már évek óta ráborult a testi vakság éjtszakája. Most riadozva válaszolta, hogy az úrbéri viszonyok rögtöni megváltoztatása elsepri a béke folyamatát, vér és átok terheli a véget s »könnyen leend nemzetiségünknek is vége«.223 Wesselényi a Kossuth-tervet megküldte Deáknak s azt írta neki, hogy az örökváltság üdvös, de »teméntelenül sokan undorodnak tőle« s Kossuth gyűlöltebb, semhogy tőle báiminő terv elfogadásra számíthatna.224 Kossuth nagy vitáját az új országgyűlés volt eldöntendő s ez a döntés végül is a társadalmi alapnak azon a kiszélesülésén volt mulandó, amelynek kimunkálását Kossuth 1843/44. évi válságában feladatul maga elé tűzte. A vezérszerepet vivő Pest megye egyik követe, Kossuth Lajos — követté választásakor már »tettleges hatalom«225 — az országgyűlésre Thiers-nek a francia forradalom történetéről szóló munkáját olvasva kész ült22 J s figyelte az Európa egén feltünedező »új jelek«-et.22; VI ! 1847 november 12-én a király ünnepélyesen megnyitotta az országgyűlést, melynek alsó tábláján a hallgatólag előzőleg is többé-kevésbbé vezetőszerepet játszó Pest megye egyik küldöttjeként helyet foglalt immár Kossuth Lajos, aki az országgyűlés kezdetétől fogva az ellenzéknek vezére lett. A nagy várakozásokkal felkészült országgyűlés közel négy hónapon át nemigen igazolta Kossuthnak a megválasztása előtt való napon a választók előtt tett kijelentését : azon korszak, melyet most élünk, hazánk életének legfontosabb, legveszélyesebb szakai közé tartozik.22 8 Az országgyűlésen, mely forradalmi erők váratlan beavatkozására utóbb mégis a feudális rendi világ felszámolását végezte el, egyelőre inkább konzervatív túlsúlyról lehetett beszélni. A felső táblán a többség — a klérus, . a zászlósurak és a főispánok révén — nyilvánvalóan messzemenően a konzervatívok kezében volt. Az alsó táblán a kiónikás — Vahot Imre — a 49 megye 98 követe között 45 ellenzékit számolt össze. Ezekkel szemben 36 megyei követnek jutott ki a konzervatív osztályozás, 14 követnek a »közepes«, tehát középpárti jegy jutott, vagyis ezek a liberálisok és konzervatívok között foglaltak el helyet, míg 3 megyei követ pártállását a krónikás nem tudta felderíteni. Az alsó táblán ülő ú. n. kisebb prelátusok — apátok, prépostok és káptalani küldöttek — összesen egy szavazatot képviseltek s ez nyilvánvalóan nem az ellenzék oldalán esett latba. Egy szavazattal élhettek 222 Gr. Széchenyi István: Politikai j rogrammtöredékek. Pest, 1847. Űjra kiadta Viszota Gyula i. m. (Széchenyi vitája Kossuthtal) II. k. 785, 802. 1. 223 Kiadta Ferenczi Zoltán i. m. Századok 1902. évf. 141. 1. 224 Tört. Tár. 1904. évf. 326. 1. Hasonlóképpen ír Wesselényi Vörösmarty Mihálynak 1846 dec. 28-án. Űj Magyar Szemle I. évf. 285. 1. 225 Vukovics Sebő i. m. 16. 1. 226 Kosáry Domokos i. m. (Kossuth Lajos a reformkorban) 357. 1. 227 Adó c. vezércikk a Hetilap 1846. 100. sz.-ban. Kossuth Lajos: IrataiXIII. k. 484. 1. 228 Barta István i. m. 207. 1.
