Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSTJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 557 kijelentette, hogy az örökváltság másként, mint az állam által nem eszközölhető.21 5 Majd más vezércikkíró fejezte ki, hogy igazságos lenne, ha a státus is részt venne a megváltási tőke letisztázásában,21 6 a galíciai eseményeket követő úrbéri rendeleteket ismertetve is a magyarországi státusintézkedés szükségét hangoztatták,21 7 1847 augusztusában Pulszky Ferenc értekezett a lap hasábjain folytatásos vezércikkekben s arra a következtetésre jutott, hogy ha a küszöbön álló országgyűlésen nem valósul meg a közteherviselés, a földesúrral szemben kényszerítő törvényt kellene hozni s legalább hitelintézettel kölcsönhöz juttatni a jobbágyot, ha pedig a közteherviselés megvalósul, a váltságot i/a részben az államjövedelemből kellene fedezni részletekben vagy egyszerre.218 Az országgyűlés megnyitásának előestéjén a Pesti Hirlap vezércikkírója még mindig arra a végső következtetésre jutott hogy »a viszonyok tökéletes ismerete nélkül e tisztán gyakorlati kérdésben kivihető javaslatot nem tehet senki«, de a kibontakozás csak úgy sikerül, ha az állam segédkezet nyújt.21 9 Az állam közbejöttét kívánó felszólalások között a valóban keresztülvitt megoldást leginkább megközelítette — eddig Kossuth terveit is meghaladva — a Pesti Hirlap említett 1846 augusztus 21 -i vezércikkírója, aki államkötvényekkel óhajtotta a földesűrakat kifizetni. Ez a terv ugyan a földesurakat nem juttatta volna egyszerre a tőkéhez, de keresztülvihető volt s a jobbágyságot — ha egyáltalában lesz földesúri kárpótlás — legkevésbbé terhelte volna meg. Ezek az állam kezét kereső tervek azonban csupán az ellenzéki Pesti Hirlap hasábjain kerültek elő s egyelőre éppen nem volt kézenfekvő, hogy az egész ellenzéki párt egységes állásfoglalásává legyenek. A Kossuth-cikkek visszhangja más hasábokon egyenesen ellenséges volt. A Budapesti Hirlap kimondottan Kossuth »A teendők legfőbbike« című említett vezércikkére válaszolva, valósággal visszaborzadt Kossuth javaslatától, az úrbéri viszony általános kényszerített országos erővel leendő megváltásától : »Itt vagyok végre nálad, te ijesztő szörny, ha madár volnék, krokodilnak képzelnélek, merevültség szállná meg szárnyaimat s repülni nem tudnék ; félnék tőled, mint a sas elől bokorba bútt ökörszem, létesüléseddel reményemet veszteném ez ország valahai önállóságáról. Uram, ments meg tőle minket !«220 A cikkíró a magyar nemzetiség végveszedelmére gondolt, a klerikális Nemzeti Üjság vezércikkírója ugyanekkor azzal vádolta Kossuthot, hogy »nyegle ostentatióval« ugyan kitűzte a célt, de »az indokok alátámasztására csak egyetlen szócskát sem szólt«, viszont most már — az állam nyílt bevonásáról lévén szó —a Hetilap és az ellenzék »az örökváltság tekintetében a birtokos nemességnek mindenféle áltató s szemfényvesztő váltsági módok tervezése alá burkolt kifosztása csinos eszméjéből valahára kiábrándultak.«221 Még Széchenyi is, Kossuth Hetilap-cikkeitől felizgatva, újból könyvet írt Kossuth ellen, minden eddiginél hevesebben támadva meg s a parasztlázítás vádjával illetve 216 Pesti Hirlap, 1846 aug. 21. (730. sz.) Örökváltság c. vezércikk. 216 Pesti Hirlap, 1846 nov. 3. (772.sz.) Sz. I. : Úrbéri viszonyok c. vezércikke. 217 Pesti Hirlap, 1846 dec. 13. (795. sz.) Örökváltság c. vezércikk. L. még 1847 jan. 17. (814. sz.) Örökváltság angol módon c. vezércikk ; márc. 9. (843. sz.) Dunamelléki szózat az örökváltság ügyében c. vezércikk. 218 Pesti Hirlap, 1847 aug. 22. (936. sz.) Pulszky Ferenc: Az örökváltság körül. 219 Pesti Hirlap, 1847 szept. 28. (974. sz.) Teendőink (Örökváltság) c. vezércikk. 220 Budapesti Hiradó, 1846 szept. 3. (449. sz.) 221 Nemzeti Újság, 1847. 412. sz. Adó és úrbórváltság c, vezércikk. 4*
