Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
556 SZABŐ ISTVÁN Azonban az örökváltság vitatása, mely az 1844—45. években ellanyhult, de 1846-ban — Kossuth új szózataival párhuzamosan — újból fellángolt, 1844 óta is leginkább csak az 1841—43. években már megismert tervek keretei között mozgott. Sokan most is hitelintézettel vagy állami bankkal vélték a jobbágytelek egyszerre való vagy fokozatos megválthatását elősegíteni,208 tovább kísértett a teleknek a földesúr részére tőkeköveteléssé nyilvánítása,207 a külföldi kölcsön ábrándja,20 8 a szolgáltatások fokonként külön-külön való megváltása,20 9 a robotnak fokozatosan 36 év alatt való kiküszöbölése váltsággal,21 0 a robotnak egyszerűen átalány (pausalis) munkatartozássá vagy a teleknek haszonbérletté való átalakítása,21 1 még Fáy András sem tudott túlmenni a kényszerítetlen váltságon. A klerikális Nemzeti Üjság 1847-ben is azt hangoztatta, hogy a jobbágyok 99/100 része nem akar kikerülni a jobbágyságból,21 2 a konzervatív Világ c. újság utódja, a Budapesti Hiradó pedig gróf Dessewffy Emil szerkesztésében a jobbágyok jó dolgát bizonygatta s szintén kivihetetlennek tartotta a kötelező általános örökváltságot.21 * Üj gondolattal állt elő 1847-ben Zsoldos Ignác a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában s az utána kiadott röpiratban : a jobbágyok — ha óhajtják — róják le földben a váltságot a földesúrnak, de az átengedett földön zálogjoguk lenne s teljes kárpótlás megadása esetén visszaválthatnák a földet.214 A robot és dézsma kérdéséről a Magyar Gazdasági Egyesület útján a reformellenzékhez tartozó gróf Batthyány Kázmér által meghirdetett pályázat díjnyertes munkái sem vitték előbbre a gyakorlati megoldás kérdését, ha egyébként a robot és dézsma korszerűtlenségét és a váltság szükségét akadémikus színvonalon adták is elő. Kossuth napirendre tűzött gondolata, az állami kárpótlás a már 5—6 év óta ugyanazon körben forgó tervekhez képest merész volt, de a lehetséges kivezető útra mutatott. Az ellenzék hivatalos programmjában ugyanez a gondolat — mint láttuk — lényegesen eltompult, azonban az ellenzéki Pesti Hírlapban Kossuth vezércikkei után egyre sűrűbben szóltak már az állami kárpótlásról. A lap 1846 augusztus 21-i számában a vezércikkíró világosan 208 Pesti Hirlap 1845 dec. 23. (595. sz.) Szögedi A.: Általános örökváltság c. vezércikke ; 1846 ápr. 16. (658. sz.) Örökváltság c. vezércikk névtelenül ; 1846 máj. 7. (670. sz.) Hitelintézet és örökváltság c. vezércikk; 1846 nov. 3. (772. sz.) Sz. I.t tJrbéri viszonyok c. vezércikke ; 1847 jan. 24. (818. sz.) Örökváltság c. vezércikk ; Társalkodó 1846 febr. 5. (10. sz.) M. К. : Robot és dézsma ; Nemzeti Űjság 1847.' 498. sz. Örökváltság c. vezércikk ; Királyi Pál i. m. 294. 1. ; Ploetz Adolf i. m. 372. 1. 207 Pesti Hirlap 1846 szept 3. (737. sz.) A szerkesztő megjegyzésben helytelenítette a tervet, melynek eredményeként az úrbéri tartozások hitbizománnyá változnának a földesúr javára. A lap 1847 okt. 28. (974. sz.) Teendőink c. vezércikkben pedig arra figyelmeztetett, hogy a földesúr s jobbágy viszonya adóssági viszonnyá alakulna át s így végül vagy árendális viszony vagy executio lenne a vége. 208 Jelenkor 1845 okt. 30. (87. sz.) Fáy András: Összeállítások a hon legközelebbi teendői körül c. cikke. 200 Magyar Gazda, 1845. I. ápr. 29. (34. sz.) Szendrey : Nyílt levelek. 210 Magyar Gazda, 1844. II. nov. 10, 14. (38 — 39. sz.) Robot és dézsma c. cikk névtelenül. 241 Nemzeti Újság 1846. 391. sz. 212 Nemzeti Űjság 1847. 439. sz. 213 Budapesti Hiradó 1846 szept. 3. (449. sz.) ; 1847 jan. 3. (518. sz.); 1847 ápr. 27. (582. sz.) 214 Zsoldos Ignác i. m. 47 — 48. 1. Azt a Kossuth által felvetett gondolatot, hogy a jobbágy föld lerovásával megválthassa magát, utóbb a Nemzeti Űjság felkarolta : 1846. 258. sz. Ba. Zs. cikke, 1846. 391., 1847. 439. sz.
