Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
554 SZABŐ ISTVÁN az »Ellenzéki Nyilatkozat«-ot s a szövegezésre hat tagú bizottságot küldtek ki, soraiban Kossuthtal. Az ellenzék júniusi nagy értekezletén végül is a Deák Ferenc szövegezésében elfogadott nyilatkozatban az úrbéri viszonyokra nézve szószerint a márciusi határozat szavait találjuk fel.197 így tehát az országgyűlésre készülő ellenzék programmjával hozott határozat s a közrebocsátott nyilatkozat Kossuth javaslatából alakult ki, a határozatból és nyilatkozatból jóformán csak az »igazságos« kármentesítés jelzője maradt ki, pedig ezen az »igazságos« jelzőn súly lehetett Kossuthnál, hiszen korábban — mint láttuk — a »tökéletes« kármentesítés elve alapján állt. A javaslat és határozat kétségtelenül kompromisszum eredménye volt s Kossuthnak 1846 tavasza óta kialakult, már az 1846. évi ellenzéki értekezlet következtében szerényült álláspontjához képest is visszaesést fejezett ki. Már Kossuth javaslatában is csak »előlépés«-ekről volt szó, mellyel az örökváltság eszközlésbe vétessék s valójában e bizonytalan fogalmazás nem jelentette már az »azonnal«-t. Köd borította az örökváltságnak a »státus közben jöttével országos eszközlés«-be vételének a kifejezését is. Ebből ugyan nem egykönnyen lehetett volna arra gondolni, hogy a kárpótlás valaminő állami úton való eszközléséről van szó. Ami — különösen is a konzervatív párttal, tehát a hivatalos kormányprogrammal szemben — mégis nagy előlépést jelentett : a kötelező törvénynek, az »állam közbejötté«-nek, az »országos« lebonyolításnak, egyáltalában az úrbéri viszonyok »megszüntetésé«-nek a követelése volt. Az általánosságban mozgó és határozatlan szövegezés — ha már többet nem lehetett elérni — talán nem is volt Kossuth kedve ellen : a konkrét tervek, ha egyáltalában készíthetők, a tapasztalat szerint könnyen megtámadhatók, amellett kötik is a tervnek képviselőit, viszont az általános rugalmas fogalmazás módot ad arra, hogy kedvező körülmények forgása esetén túlhaladjanak a programmon. Tudjuk, Kossuth álláspontja igazában az azonnali megszüntetés volt a közadó-bevételek terhére leendő kárpótlással. Ez előbbjárt az ellenzéki párt nehezen összeszerkesztett programmjánál, de a jószándék kicsorbult az ellenzéki értekezleteken. Ez az ellenzéki határozat éppen nem ígérte — az országgyűlésen elérendő többség esetén sem — a jobbágyság állami kárpótlás mellett való azonnali felszabadítását. Fel kell vetnünk most a kérdést, hogy egyrészről Kossuth új álláspontjának kialakulásáig hogyan haladt előre az örökváltság vitatása, amit Kossuth válságáig, 1843-ig kísértünk figyelemmel s hogy így Kossuth álláspontja miként helyezkedik el a tervek között s Kossuth új riadói után tovább tudott-e fejlődni a gyakorlati megoldás kérdésének vitatása? Ami legfőbb lehetett : a jobbágyság földesúri kárpótlás nélkül való felszabadításának forradalmi gondolata időközben szót kért a külföldön kinyomatott, tehát csempészúton behozott Antiúrbérváltság c. névtelenül kiadott röpiratban. Az író szerint az úri viszonyok legbiztosabb és legcélszerűbb módja : eltörölni minden úri tartozást kárpótlás nélkül. Az eltörlés legfeljebb azokat sújtja, 197 Kossuthnak az 1847 március 15-i értekezletre készített javaslatát, az értekezlet határozatát, Kossuth júniusi progammtervezetét s a júniusi értekezleten elfogadott ellenzéki nyilatkozat szövegét közli : Barta István i. m. 116—119, 120—122, 141 — 152, 152—157. l.;l. még előadását 19 — 27. 1. — V. ö. K. Papp Miklós i. m. 777-779. 1. ; KónyiManó: Deák Ferenc beszédei. II. kiad. Bpest, -1903. 157—169.1.; Kosáry Domokos i. m. (Kossuth Lajos a reformkorban) 346 — 348. 1.; Ferenczi Zoltán i. m. (Deák élete) П. k. 44-50. 1.
