Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 553 aláaknázására irányuló törekvései miatt az ellenzék programmjában mindinkább a közjogi kérdések kerültek a homloktérbe : az ország függetlenítése a bécsi nyűgtől s ehhez járulékosan fűződtek a polgári átalakulás reformkérdései, mint amelyek az önállóság megszerzésével együtt oldandók meg. E reformkérdések között csupán az egyik helyet foglalta el az úrbéri viszonyokból való kibontakozás kérdése. Kossuthnál 1846 tavaszán »a teendők legfőbbiké«-nek címét nyerte el, de a rangsorban Kossuthnál is — korábban és most is — a politikai önállóság követelménye állt az első helyen s utána a társadalom reformkérdéseiként : a közteherviselés, az úrbéri viszonyokból való kibontakozás és a népképviselet. Az úrbéri kérdés mindenesetre nem volt elejthető, állásfoglalást követelt, a reformok egyik magától értendő alapeleme volt, de sem az ellenzék országos értekezletein, sem majd a megyék követi utasításaiban kiugró szerephez nem jutott, sőt sokszor igen szerény hellyel volt kénytelen megelégedni. A konzervatív párt, mely a kormánypolitika támogatását szolgálta, 1846 november 12-én Pesten gróf Keglevich Gábor főtárnokmester elnöklete alatt állította össze programmját. Ebéén mindössze csak annyi foglalt helyet a mi kérdésünkre nézve, hogy »az úrbéri viszonyok békés kiegyenlítésének könnyítése« a fontos teendők közé tartozik, de a teendők csak akkor érdemlik meg »a haladás és javítás nevezetét, ha a kormánynak alkotmányos ereje és hatályossága, az. országnak alkotmányos állása, a birtoknak mérséklő befolyása,a tulajdoni jognak szentsége, a közbirodalommali kapcsolatnak , szilárdsága« stb. megerősíttettek.19 6 Ami a jobbágykérdésben körülbelül annyit jelentett, hogy maradjunk az 1840. évi »engedélyező« törvény alapján, legfeljebb »könnyítések«-et kell adni a jobbágynak az örökváltság magánegyezkedéses úton való eléréséhez. Az ellenzék 1847 március derekán tartotta meg programmkészítő értekezletét, melynek nyilvános tanácskozása közel 1200 részvevővel folyt le. Kossuth előzőleg meglátogatta Kehidán Deákot, más tanácskozásokon is igyekezett programmjavaslatát elfogadtatni, de az i értekezleten a javaslattal különböző indítványok s Szemere Bertalannak I egy óvatosabb fogalmazású ellen javaslata kerültek szembe. Végül is ezekből ! tevődött össze az elfogadott programm. Alapul többnyire Kossuth javasf latát vették. Az úrbérből való kibontakozásnál is Kossuth javaslata került az ellenzék hivatalos programttijába, némileg egyszerűsített formában. Kossuth saját fogalmazványában fennmaradt javaslata az érdekegyesítésre utalva nem éppen világosan azt kívánta, hogy »az úrbéri viszonyoknak a földesurak igazságos kármentesítésével kötelező törvény általi megszüntetését és az ősiség eltörlésével a birtokszerzés biztosítását s az elsőre nézve úgy a földesúri, mint úrbéres néposztályra nemzetgazdasági tekintetben legkívánatosbnak, mind az országra nézve leg jótékonyabbnak ítéljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az úibéri örökváltság a státus közbenjöttével országos eszközlésbe vétessék.« A határozat pedig külön alpontba téve az ősiség eltörlésével a birtokszerzés biztosítását, szükségesnek vélte »az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett kötelező törvény általi megszüntetését, mire nézve legkívánatosabbnak véljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az örökváltság a státus közben jöttével országos eszközlésbe vétessék«. A határozat alapján kellett elkészíteni a nyilvánosság számára 190 K. Papp Miklós: A conservatív és liberális pártok 1848 előtt Magyarországon. Tört. Lapok 1876. (II.) óvf. 763. 1.
