Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
548 SZABŐ ISTVÁN az egyik követelés, amire most az ellenzék tárgyalásai összpontosulnak, az úrbéri követelés, nehogy a magyar nemességgel olyasmi történjen, mint ami a közelmúltban történt Galíciában.18 5 Akire a bécsi kormánynak és a parasztságnak a galíciai példa szerint bekövetkezhető összefogása valósággal felkorbácsoló hatást tett : Kossuth volt. Az ilyen fordulat mindent eltemetne, egész nemzeti rendszere dicstelenül összeomlana : a kormány szövetségesévé lenne a magyar jobbágyság, a kormány megelőzve a politikai nemességet, maga nyújtana a jobbágyságnak engedményeket, talán fel is szabadítaná, de ennek ára lenne és pedig a független magyar állam, a szabad emberek szabad nemzete, az érdekek egyesítése helyett az érdekek gyilkos háborúja következne be s ennek tüzében megsemmisülne a jövendő minden reménysége. Ha Kossuth hite 1843/44 fordulóján megingott is a nemességben, a nemességet mégsem vethette ki az érdekek egyesítésének programmjából, mert akkor nincs közös arcvonal Béccsel és az oldalán álló feudális hatalmakkal szemben. Kossuth tehát — az érdekek egyesítésének síkján — éppen nem a nemesség kikapcsolását, hanem a társadalmi alap kiszélesítését tűzte maga elé. A feladat most : megelőzni a kormányt, hogy a magyar jobbágyságot ő szabadítsa fel, annál inkább elengedhetetlen tehát az érdekegyesítés. A kormány besúgója már 1846 március 6-án azt jelentette Pestről, hogy Kossuth az ellenzék legközelebbi értekezletén szóba akarja hozni a galíciai dolgokat s hogy Kossuth nézete szerint alkotmányos uralom alatt nem tört volna ki a lázadás, ezt az osztrák abszolutizmus idézte fel.186 Március 20-án pedig besúgói jelentés arról számolt be a bécsi kormánynak, hogy az ellenzék vezetői — gróf Batthyány Lajost és Szentkirályi Móricot nevezi meg — a jobbágyság felszabadítására akarnak törekedni, hogy így a jobbágyságot kiengeszteljék s a kormányt, megfosszák a jobbágytámasztól a nemességgel szemben.187 Kossuthra várt a feladat, hogy az örökváltság évek óta veszteglő kérdését mozgásba hozza és keresztüllépve az eddigi terveken, a gyors megvalósíthatóság útján elindítsa a jobbágyság felszabadítását. Kossuth a lelkében felkavarodott türelmetlen nyugtalanságot mindjárt 1846 márciusában-áprilisában két vezércikkben igyekezett átömleszteni a közvéleménybe és tettre nógatni a kis Hetilap hasábjain, amelyen kívül ekkor más lap nem állt rendelkezésére. A cenzúra a vezércikkeket törülte, ezek tehát nem jelentek meg, így a közvéleményt nem érinthették, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel Kossuth állásfoglalásának fejlődéséről tanúskodnak.18 8 Mindkét vezércikket vésztkongatóan festi alá a »késő«, a tennivalókról való lekésés gondolata : a »bús magyarnak örökös baja volt, hogy mindig reményit s mert mindig reményit, mindig későn cselekedett«. Sokan — a ködnek bölcsei — suttogják, sőt harsogják a magyar füleibe : csak lassan, ne siessetek. Kossuth esdekel : el ne késsetek. Minden lépés elkésett eddig. Példaként a magyar nyelv, az úrbéri viszonyokból való kibontakozás és a közteherviselés kérdéseit említi. Az úrbér terén mi történt? őseink 1790-ben szükségét érezték, hogy úrbért alkossanak, akkor boldogság lett volna, de csak 1836-ban hoztak toldozó-folclozó úrbért. Ekkor 185 Barta István i. m. 89. 1. 186 U. o. 252. 1. 187 U. o. 254. 1. 188 A Hetilap 1846 márc. 24-i számában a »Késő«, ápr. 3-i számában az »Úrbéri viszonyok« e. cikkeknek kellett volna megjelenni. Kiadta : Viszota Gyula i. m. (Széchenyi vitája Kossuthtal) II. k. 989 — 997. 1.
