Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
546 SZABŐ ISTVÁN törekedett visszaszorítani. Ezt a célt szolgálták a megyék megzabolázására küldött főispáni adminisztrátorok. A megyék voltak ugyanis a'politikai élet alapelemei, hiszen az országgyűlések politikai állásfoglalásait is követi utasításaik révén a megyék alakították. Az adminisztrátori rendszerrel fokozódó politikai nyomás az ellenzéknek, különösen is az ellenzék körében ezekben az években vezető tekintélyre emelkedő Kossuthnak a programmjában a bécsi abszolutisztikus kormányrendszer kiküszöbölésének és a magyar állam politikai függetlenségének követelményét állította az előtérbe. Kossuth nemzeti rendszerében, mint láttuk, eddig is a polgári alkotmány alapjain berendezett önkormányzatú magyar állam állott a végső állomás céljaként. Nyilvánvaló volt, hogy a feudális rend felszámolását célzó reformjavaslatok szervesen összefüggtek egymással és végsőleg az önálló magyar államkor. mányzattal, most azonban — elsősorban Kossuth szemléletében — a bécsi politikai alárendeltség megszüntetése egyre élesedő hangsúlyt nyert,17 4 úgy is, mint minden reform alfája. Kossuth ezekben az években gyakorlati tevékenységében nem kisebb súlyt helyezett a nemzeti önállóság gazdasági feltételeinek biztosítására. Különböző ipari és kereskedelmi alapításai éppen úgy ezt a célt szolgálták, mint a Védegylet tömegszervezete, mely a bécsi kormány szemében az ország folytonos ingerültségben tartója,17 5 Kossuth forradalmasító eszköze volt.17 6 Az örökváltság gyakorlatiatlan terveinek kudarca mellett a politikai élnek egyre inkább a függetlenségre irányítottsága is hozzájárult, hogy — Kossuth hallgatásának tanúsága szerint is — az örökváltság gyakorlati megoldásának kérdésével, a szabad föld elvének fenntartásával, nem foglalkozott. Azonban 1846 első hónapjaiban olyasmi történt Ausztria galíciai tartományában, amely Kossuthot nyomban arra késztette, hogy a magyar jobbágykérdés gyakorlati megoldásának tervét kezébe vegye. A lengyel állam felosztásakor Ausztriához csatolt galíciai tartományban 1846 februárjában az elnyomó habsburgi hatalom ellen felkeltek a lengyel nemesek, akik az európai forradalmi csoportokkal kapcsolatot tartottak fenn s most le akarták rázni az osztrák igát. A lengyel nemes urak felkelése gyors kudarcba fulladt, nem csupán a velük szemben alkalmazott • császári katonai erő, hanem amiatt is, hogy a lengyel birtokos urak jobbágyai felkeltek földesuraik ellen, mintegy tehát a bécsi uralom támogatására. A galíciai, többnyire rutén jobbágyok a lengyel földesurak alatt sínylődtek : itt a jobbágy feudális viszonya a régi merevségében érvényesült, törvényesen évi 156 napi robot terhelte, 5 forintnál nagyobb kölcsön felvételéhez, marhái eladásához földesúri engedélyt kellett szereznie s ha kiköltözött az országból — kivéve ha Magyarországba vagy Erdélybe ment — 5% vagyoni illetéket tartozott földesurának fizetni.177 A jobbágyok a parasztlázadások hagyományos szenvedélyével fordultak most földesuraik ellen, kastélyaikra támadtak, öldököltek, dúltak, raboltak. A nemesek nemzeti felkelése vérbe fúlt s leszerelték a parasztok mozgalmát is. A bécsi kormány a válságos időpontban fegyvertársává lett jobbágyságnak a földesurak ellenében könynyítéseket adott. Már 1846 április 13-án enyhítette a legkiáltóbb panaszokra 174 Vukovics Sebő emlékiratai. Bpest, 1894. 6—6. 1. 175 Szőgyény-Marich László emlékiratai I. k. Bpest, 1903. 29. 1. 176 Barta István i. m. 17. 1. 177 Magyar Gazda, 1843 dee. 14. (100. sz.) Párvonal a magyarországi ós az ausztriai jobbágyok sorsa közt.
