Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 545 politikai ismereteket is nélkülöző tervek kivihetetlenek, célszerűtlenek, sőt sokszor egyenesen ártalmasak. Mind az általános és kötelező, mind az önkéntes, de a földesúrral szemben esetenként kötelező örökváltságra nézve olyan tervek kerültek napvilágra, melyek különféle módokon ugyan végül mégis magukkal a jobbágyokkal fizettették volna meg a telek árát, esetleg 20—50 éven át, de ez alatt a tőke részleteivel együtt a kamatot is. Egyszóval a jobbágy földesúri terhe megnövekedett volna, hiszen a tőketörlesztés új teher lett volna. Ha voltak is az országban jómódú parasztközségek és vagyonos parasztok, a jobbágynép zöme a hosszú teherhalmozás alatt anyagilag elvérzett volna. Amellett a birtokosoknak az örökváltsághoz való szelidítése céljából, de meg egyéb gyakorlati okokból is rendszerint olyan tervekre gondoltak, amelyek a földesurakat egyszerre kielégítették volna, s ha erre a jobbágy nem lett volna képes, a földesúr helyébe a kárpótlást kifizető állam, bank vagy valami pénztár lépett volna közvetlen követelőként a jobbággyal szemben. De honnan teremtse elő akár az egyes jobbágy, akár a bank vagy az állam a tőkét? És ha sikerülne is varázsvesszővel tőkét fakasztani valami forrásból, vájjon Bécsben hozzáengednék-e a magyarokat, hiszen ott — mint láttuk — elbuktatták egy csupán félig örökváltsági, másik felében nemesi kölcsönök nyújtására tervezett üzleties földhitelbank megszavazott törvényjavaslatát is. Ez alapnehézségek mellett a jobbágyot közvetlenül vált ságadóssá tevő tervek sok más súlyos kérdéseit is felszínre hozta a vita. Nem csoda, ha Kossuthnak ettől a vitairodalomtól elment a kedve. Láttuk, hogy Kossuth mindjárt az általános és kötelező, részben állami kárpótlással összekapcsolt örökváltságot tűzte ki célul, de a politikai viszonyokhoz képest egyelőre lemondva erről, önkéntes, a földesúrral szemben kötelező s a jobbágynak valaminő módon pénzbeli támogatást nyújtó örökváltságot vett fel a napirendre. Kossuth az elmúlt évek alatt meggyőződhetett arról, hogy ez az út nem járható. A megoldást csak a távolabbi célként kitűzött általános és kötelező örökváltsághoz fűzött állami kárpótlás síkján lehet keresni. Időszerűvé kell tehát tenni a távolba tolt feladatot. De van-e valószerűsége az ilyen törekvésnek? Amikor Kossuth a társadalom szélesebb megmozgatásának gondolatával ocsúdott fel válságából, minden bizonnyal előtte lebegett az örökváltság, a szabad föld is, hiszen elsősorban itt volt szó arról az áldozatról, aminek elmaradta miatt Kossuth hite megingott a nemességben. Kossuth a Pesti Hirlap elvesztése s új lap alapításához fűzött reményeinek összedőlte után csupán 1845-ben jutott szerény sajt'ófórumhoz az Iparegyesület Hetilapjában. E. részben gazdasági jelentéseket közlő lapocskának kezdett írni most vezércikkeket névtelenül s öt évi szünet után 1846-ban itt juttatta nyilvánossághoz új örökváltsági tervét. Közben megváltoztak az országban a politikai viszonyok. A negyvenes évek elején a fontolva haladásra és mérsékelt reformokra kész kormánypolitika nem közömbösítette a reformellenzék törekvéseit, az ellenzéki szellem növekedett, Metternich 1844-ben az ellenzéket jóformán eredmény nélkül hazabocsátó 1843/44. évi országgyűlés berekesztése után nevezetes felségelőterjesztését azzal kezdte, hogy Magyarország a forradalom előcsarnokában van.173 A kormányzat most már nyíltan szembefordult az ellenzék mozgalmával s ezt elsősorban a nemesség politikai fórumain, az országgyűlésen és a megyék gyűlésein 173 Viszota Gyula i. m, (Széchenyi vitája Kossuthtal) II. k. LXIX. 1.
