Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
544 SZABŐ ISTVÁN ségre építette rendszere sikerét, most elvesztette a hitét a magyar nemességben. Vájjon felvetődött-e akkor gondolatai mögött, hogy az ország megújhodásáért a nemesség nélkül, sőt vele harcban induljon el? Felvetődött-e a parasztháború gondolata? Nyilatkozataiban ilyesminek nincs a>ysma. Kossuth felfogása most is változatlanul és világosan tükröződik : az önálló szabad magyar állam és a polgári szabad nemzet megteremtését, ennek érdekében a nemzeti közös arcvonal kialakítását, az érdekegyesítést mi sem fenyegeti vészesebben, mint olyan, az érdekek egyesítése helyett az érdekeket szembeállító polgárháború, melyben a bécsi kormány birodalmi ereje egyik vagy másik fél, a nemesség vagy parasztság oldalára állhatna. Mit kell tehát tenni ? Kossuthtól a csalódás után sem szabad volt várni a reménytelen veszteglést. Valóban, már a Kiábrándulásban megtalálta bizodalmát és a cselekvés útját : »a társadalmi téren minden egyes ember önmagában s önmagára nézve teljes hatalom, a rokonszenvűek együttmunkálása pedig e hatalom körét nevezetesen kitágítja«. Kossuth társadalmi agitáeióval egyesíteni kívánja a rokonszenvűeket s ezért az egyesületi eszme ápolását ragadja fel. »A körülményekkel alkudozást másoknak hagyjuk, lesz ember a gáton akármennyi, hisz az alkudozás korunk kórsága — a mi minket illet, mi nem alkuszunk«. Még világosabban nyilatkozik meg az »Igazolásiban : »Nem létező elemeket teremteni, mely a nemesség áldozatkész resignativus részével kezet fogjon, ez a feladat ; a már létező elemekkel egyedül nem boldogulunk«. Kossuth tehát az érdekegyesítés síkján maradva, a nemesség áldozatkész részéhez más társadalmi elemeket óhajt segítségül megnyerni. A társadalmi alap kiszélesítésének, a haladó nemesség és a nép politikai összefogásának és mozgósításának politikája ez, amely végső ponton tömegnyomással tudja hajtani előre a dolgokat, a jobbágyfelszabadítás megrekedt kérdését is, miként ez 1848 forradalmi tavaszán meg is valósult. V Kossuth kiábrándulásának heteiben a fordulót jelző két vezércikk megjelenése között következett be meghasonlása a Pesti Hirlap kiadóival, akik bécsi sugalmazásra valósággal kihívták Kossuthtal az összeütközést. Kossuth, aki nem-sejtette a bécsi hátteret, 1844 január 2-án felmondott s június végén megvált a Pesti Hírlaptól. Búcsúszavában önérzetesen mutatott rá, hogy miként a pálma teher alatt nő, úgy erősödött az ő állása s a párt, amelynek a Pesti Hirlap orgánuma volt. Megjelölte a párt legfőbb elveit : szabadság, alkotmányos jog, nemzeti .jólét, közös teherviselés, népképviselet.172 Tekinthetjük-e véletlennek, hogy a sorból kimaradt az örökváltság, a »szabad föld«, mely a lap hasábjain Kossuth első szavaival süvöltött végig äz országon ? Kossuth 1841. évbeli örökváltság-vezércikkei óta a nyilvánosság előtt nem foglalkozott többé külön e kérdéssel, ha egyébként a szabad föld, mint nemzeti rendszerének egyik legfontosabb tartó oszlopa, különféle kérdések kapcsán újból és újból zengő szavakhoz is jutott. Kossuth ekkor kissé hamarkodva is karolta fel Tetétleni, majd Fogarasi terveit. Azóta kiderült, hogy nemcsak ezek a tervek hasznavehetetlenek, hanem az egész tervkoszorú is, mely összefűződött. Nyilvánvaló lett, hogy a sokszor pénzügyi és állam -172 Pesti Hirlap, 1844 jún. 30. (365. sz.)
