Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 543 Kossuth az országgyűlés megnyitása előtt még úgy látta, hogy »nagy dolgok előestéjén vagyunk«.167 Az országgyűlés megnyitásának másnapján már arra intett, hogy akik az országgyűléstől rpindent remélnek, éppen úgy meg fegnak csalatkozni, mint akik a haladás kerekét megakasztani akarják.168 Néhány hónap múlva — 1843 december 7-én — pedig megírta híres »Kiábrándulás« c. vezércikkét.16 9 Hivatkozott három éves izzadságos hírlapi pályájára, a gyakorlati sikerért való meg-megalkuvásra, a nemesség lelkesedésébe s ennek alapján »a békés átalakulás« lehetőségébe vetett hitére. Hivatkozott a meghirdetett reformokra s arra, hogy a népnek nemzetté tételéhez első lépésnek a szabad földet hirdeté. De most megvallja : keservesen kiábrándult, a magyar nem tud lelkesedni semmi iránt s ez a feloszlás, a halál jelé. »A nemesség régi energiáját elveszítette, a nép százados mulasztás következtében most még csaknem egy caput mortuum«. Nem lát tehát semmiféle elemet, mely a nemzeti újjászületés nagy munkáját végbevigye. Kossuth másfél hónap múlva, 1844 jannár 24-én »Igazolás« című vezércikkében17 " felfedte, hogy előbbi vezércikkéért dorgáló leveleket kapott, hogy miért nem éleszti »az aluszékony lelkesedést«17 1 s előadta, hogy napról napra erősebben vonul át gondolatain »a búskomor rém«: hogy a nemzeti újjászületés nagy munkáját végbevinni a nemességben nemcsak elegendő tehetség, hanem elegendő akarat sincs. Sőt a lélektani törvények szerint — nem egyesekre, hanem a többségre érti — nem is lehet. A nemzeti újjászületés áldozatokat kíván, melyek lemondást kívánnak, de a többség ennek magaslatára »természeténél fogva« nem képes felemelkedni. A nemességből emelkedtek ki, akik a nép ügyében síkra szállottak s a dolog a többségnél is divat lett egy kis időre, de mikor áldozatot kell hozni, mikor a nemességnek saját kiváltságai ellen kell »nemcsak szólni, hanem cselekednie is«, bekövetkezik a resignatio korszaka. »S kérdek én boldogat, boldogtalant, hiszi-e, hogy a nagy többség ily áldozatra önmagától képes legyen.« A nép és nemesség érdekegyesítésére mit tettünk eddig? Megengedtük, hogy ha az úrnak tetszik, a jobbágy megválthassa magát? — valóban még csak az kellett volna, hogy még akkor se tehesse, ha földesurának tetszik, de hogy ez valósággal életbe is lépjen, hogy Magyarhon szabad földét szabad emberek lakják, szóval a népért ugyan mit tettünk? —.»Semmit uraim, de csak egy lépéskét sem«. Ez azért van, mert a »privilegiált osztályok többségének sympathiája és szilárd akarata nem áll azok mögött, akik szívből, lélekből akarnak.« Arra int Kossuth, tisztán kell venni a dolgot : »A kiváltságosok többsége sohasem lesz a kiváltságok ellensége, mert ez mindenesetre abnormis, nem természetszerű állapot volna.« Kossuth ekkor nyilvánvalóan súlyos válságot élt át. Egész nemzeti rendszere fordulóponthoz érkezett. Kossuth, aki annyira a politikai nemes-167 Kossuth Lajos levele Wesselényi Miklóshoz 1843 épr. 17-ről. Tört. Tár, 1920 évf. 184. 1. 168 pegti Hirlap, 1843 máj. 14. (247. sz.) Szemle ós értesítés c. vezércikk. 169 Pesti Hirlap, 1843 dec. 7. (306. sz.) Újra kiadva : Kossuth Lajos: Iratai, XIII. k. Budapest, 1911. 239 — 243.1.; Viszota Gyulai, va. (Széchenyi vitája Kossuthtal ) II. k. 286-290. 1. 170 Pesti Hirlap, 1844 jan. 21. (319. sz.). Kossuth Ferenc nem vette fel az »Irataim az emigrációból« köteteibe ; újra kiadta Viszota Gyula i. m. II. k. 290 — 297. 1. 171 Ugyanakkor a konzervatív Világ nem átallotta Kossuthot gáuyo3 eikkban azzal gyanúsítani, hogy a »Kiábrándulás«-sal az előfizetőket akarta csak szaporítani s Kossuth rovására írta, ha »a magyar nem ismer állandó lelkesültséggel fogadott eszmét«. Világ, 1843 dec. 9. (98. sz.)
