Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î ft szabad föld vég nélkül fel fog darabolódni, illetőleg a másik lehetőségként »tőzsér«-ek, tehetősek kezében fog felhalmozódni, a föld üzérkedés tárgya lesz, de anélkül is a parasztság társadalmának széles meghasadása következik be a magukat megváltani tudó vagyonos s a jobbágykötelék további riselésére kényszerülő szegény parasztok között ;124 a magyar elem háttérbe szorulása a polgárok egyenlő jogaival versengő nemzetiségi tömegekkel szemben ;12 5 különösen gyakran hangot adnak olyan aggodalomnak, hogy a nemesi birtok, különösen is a nagy allodiumok gazdasága válságba jutna, ha egyszerre elesnék a robotmunkától, munkásszűke állna elő, a munkabér felszökne.12 6 De olyan nyugtalanság is előkerült, hogy a jobbágyok felszabadulása után nem lesz, aki a közmunka mértéktelen igényeivel szemben megvédje a parasztokat, akiknek ilyen túlterhelésével szemben a robotmunka miatt a földesúr saját érdekében szembeszállni kényszerült.12 7 Az aggályok, kifogások és ellenvetések z,öme azonban nem ilyen kérdések, hanem az alapkérdés : az örökváltság gyakorlati megoldásának, a váltságösszeg megfizetésének nehézségei körül mozgott. Kossuth, mint láttuk, 184i-ben az általános és kötelező, részben állami kárpótlással eszközlendő örökváltságot tűzte ki feladatként, azonban a politikai erőket felmérve egyelőre megvalósíthatatlannak látta azt és a földesúrral szemben esetenként a kényszerítés eszközét óhajtva alkalmazni, a jobbágyokat intézményesen óhajtotta segíteni, hogy földjük és személyük szabadságát mintegy megvásárolva a földesúrtól, magukat megválthassák. Az örökváltságnak valaminő sérelmetlen formáját, amely a földesúr teljes kárpótlása elvének alapjára épült volna fel, a Nemzeti "Újságot és a Világ legkonzervatívabbjait kivéve legtöbben — legalább is elvileg — magukénak tudták vallani, de az aggodalmas ellenvetések az ilyenek részéről sem maradtak el. Az alapbaj az volt, hogy egészséges megváltási tervek nem születtek és ilyen alapon valójában nem is születhettek meg. Abban igaza volt gróf Dessewffy Aurélnak, hogy a Kossuth megszólalása nyomában előkerült terveken »sűrű homály fekszik s egy sem igen kivihető,«128 miként a Pesti Hírlap hasábjain 1841 őszén Hirschfeld (utóbb Erdei) Fülöp orvos, később jószágigazgató szintén csak azt tudta megállapítani, hogy az örökváltság szüksége eléggé meg van mutatva, de »annál nagyobb homály rejlik« a kivitel módjára nézve.129 Az ötletek, elgondolások és tervek felett, melyek a magyar publicisztikában sarjadoztak, csupán rövid szemlét tarthatunk s itt nem is túl az 1844. éven, mert—mint látni fogjuk — Kossuth egész nemzeti rendszerére nézve ez időtájban lezáródni látszik az első fejlődési szakasz. Ebben a szakaszban — mint láttuk — Tetétleni név alatt Farkas Károly tárt először a Pesti 124 ZáborszTcy Lajos i. m. 64., 106. 1. Királyi Pál i. m. 285. 1. ; Ploetz Adolf i. m. 360.1.; Budapesti Híradó, 1844 okt. 27. (68. sz.), Hírlapi Szemle ; и.о. 1847 ápr. 27. (582. sz.) Jobbágyság és szabad föld c. vezércikk. 125 Gorove István: Nemzetiség. H. n.; 1842. 24. 1. Az író elutasítja a veszélyt. 126 Világ, 1842 jan. 19. (6. sz.) Gróf Sztáray Albert i. m. cikke ; Világ, 1842 nov. 30., dec. 3., 7. (96 — 98. sz.) Kállay Ferenc: Politikai fejtegetések c. cikke ; Magyar Gazda, 1844 nov. 10., 14. (38—39. sz.) Robot és dézsma c. cikk névtelenül ; Nemzeti Újság, 1847. 500. sz. Örökváltság c. vezércikk K. JP.-töl. 127 Pesti Hirlap, 1841 szept. 29. (78. sz.) 688. 1. Nyílt levél B. megye P. helyeégéből. 128 Gróf Dessewffy Aurél i. m. 4. 1. 129 Pesti Hirlap, 1841 nov. 13. (91. sz.) Hirschfeld: A hűbéri örökváltság kieszközlése módjáról és még valami c. cikke.
