Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
538 SZABŐ ISTVÁN Hírlap közönsége elé bámulatosan egyszerű tervet, mely egyenesen az általános váltságát hajtotta volna végre a magyar jobbágyságnak : a földesurakat egyszerre kifizette volna e célból kibocsátandó bankjegyekben s a jobbágy 30 éven át egy országos pénztárba fizette volna be váltságát a bankjegyek visszaváltására.133 Farkas Károly tervére azután a lap hasábjain ráduplázott az egyik cikkíró, aki azt számítgatta, hogy a jobbágy által lerótt törlesztéseket folytonosan kiadva hitelre s a kamatot is a jobbágyadósság törlesztésére fordítva, már 18 év alatt be lehet hozni a jobbágyváltságot s a kamathaszon ilyen gyümölcsöztetése mellett a jobbágynak végül is a váltság összegének csak 60%-át kell ténylegesen megfizetni.131 Hamarosan Kossuth egy harmadik tervnek adott helyet a lap hasábjain : Fogarasi János jogtudományi író, akadémiai tag a jobbágyok által évente fizetendő összegek terhére, miután azokat fémpénzre váltanák át, bankjegyeket bocsátana ki, kiadná kamatra s a bankjegyeket e kamatokból váltaná be.132 Fogarasi nemsokára könyvecskében másik tervvel is előállott, visszavonva hírlapbeli tervét : »magyar bank«*-ot állítana fel részben a megyei adópénztárak pénzeinek fedezetül való felhasználásával, részben részvények kibocsátásával s a bank elősegítené hitellel a jobbágyok megváltakozását.133 Még ugyancsak 1841-ben másik banktervről is jelent meg könyv. Ebben az író, Farkas Ferenc az ország nemesi birtokait vélte egy nemzeti hitelbank felállításához közös kezességül felhasználni, a bankért tehát az ország egész nemessége kezes lett volna s állította, hogy terve az »egyetlen mód, mely az úrbéri tartozások örökös megváltását lehetővé teszi«.134 E banktervek légvár-építményeinek kimutatására nem volt szükség a konzervatívok rosszindulatú bírálatára, bár ők nem fukarkodtak vele. A liberálisok táborából is jöttek a lesújtó kritikák : valóban semmiféle fogással nem lehetett leplezni azt, hogy valójában fedezetlen bankjegytömeget árasztottak volna az országra s ennek vészes következményei nem maradtak volna el. Az ábrándos bank- és pénztártervekre a legnagyobb csapást a liberálisok jeles szakembere, Trefort Ágoston mérte, aki előbb a Pesti Hirlap hasábjain, majd külön könyvben mutatta ki, hogy ha a termelés egyidejűleg nem nő, a pénz értéke csökken s papiros-pénzgyár nyitásával nem lehet letisztázni az úrbéri tartozásokat. Tetétleni varázsvesszővel akarja a pénzt a megváltáshoz előteremteni ; Fogarasi olyan alaptőkét akar létesíteni, melyet saját képzelt jegyeivel vált be-; Farkas Ferenc terve pedig papirospénzköltészet.135 De egyébként is mit ért volna jobbágyságunk olyan megváltással, amelyért neki évtizedeken át kellett volna fizetni és pedig többet, mint eddig, hiszen a kamat — az úrbéri tartozások — mellett most már a tőkét is kellett volna törleszteni. Ezért ugyan felesleges a bank, mert — jegyezte meg helyesen a Daguerréotyp szerzője — »ha a jobbágynak csakugyan kell fizetnie a tőkét és annak kamatjait, mi haszna lenne abból, 130 Pesti Hirlap, 1841 febr. 3. (10. sz.) 131 Pesti Hirlap, 1841 ápr. 24. (33. sz.) Berencei: Néhány szó az örökmegváltás tárgyában. 132 Pesti Hirlap, 1841 jan. 26. (51. sz.) Bankügy o. cikk. 133 Fogarasi János: Magyar bank. Pest, 1841. 134 Parkas Ferenc: Egy nemzeti magyar hitelbanknak és élelembiztosító intézetnek tervezett szabályai. Buda, 1841. 136 Trefort és Fogarasi vitája a Pesti Hirlapban : 1841 aug. 28. (69. sz.), szept. 1. (70. sz.), szept. 15. (74. sz.), okt. 2. (79. sz.) L. még : Trefort Ágoston: Bankügy. Pest, 1842.
