Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
534 SZABŐ ISTVÁN ellen. Kossuth öreg korában is visszaemlékezett, hogy a jogegyenlőség — arni" hez a szabad föld az első lépés — a hatalomnak Bécsben, itthon pedig a konzervatív »fő- és nem főrendeknek« nem volt íny ökre.10 1 A támadást az ekkor »fontolva haladó«-nak nevezett párt lapjának, a Világnak hasábjain a jó vitázó tollú gróf Dessewffy Aurél indította meg. Minden olyan megváltást, amely nem járt teljes és valóságos kárpótlással, »rablás«-nak nevezett, hangoztatta, hogy a szabad föld agitációja elérhetetlen célt tűzött ki, a jobbágyok a maguk pénzén — ahogy szerették volna — nem tudják magukat megváltani, más tervek kellenének, de nincsenek, a szabad földdel olyasmit agitálnak, ami ebben a formában nem valósulhat meg.10 2 A hamarosan elhúnyt Dessewffy Aurél után a lap egyre élesebb ellenagitációnak nyitott teret. »Ismét Pesti Hírlap és ismét szabad föld és ismét kényszerített megváltás, mi lesz ebből a birtoknak örökös fenyegetéséből? Megállj, le a sarukkal, a hely, melyhez közelítesz, szent !«10 3 A szentség, ami körül forog »örökké bűnös lábakkal a Pesti Hirlap vezércikkírója« — t. i. Kossuth — a tulajdon szentsége volt. Gróf Sztáray Albert azzal vádolta meg Kossuthot a lap hasáb* jain, hogy »a pliilantropizmus álorcája alatt ezen nagy szót : szabad föld« eszköz gyanánt használják, Kossuth kármentesítést hangoztat, de csak pajzs gyanánt, hogy olyan kármentesítési módokat koholhasson, amelyekben a földesúr kárpótlása zérussá olvadna, izgatják a parasztokat »amint ez főkép nagyobb községekben holmi zugprókátorok, »commis voyageur-ök etc. hoc genus omne által gyakran történik«.104 A Világ később egy másik vezércikkében az örökváltságot jelölte meg az első vagy legalább kitűnő helyet elfoglaló olyan kérdésként, melyben »a megfontolt és rögtöni haladás baráti, a radicalis és conservativ felekezetek elveinek különbsége leginkább kitűnik«, nagyhangú szavakat és tévtanokat tulajdonít Kossuthéknak, hangoztatja — e tekintetben helyesen látva — hogy forradalom nélkül a tulajdon feláldozása, a nemzet más osztályára (t. i. a jobbágyokra) való átruházása szóba sem jöhet.105 A klérus lapjában, a Nemzeti Újságban pedig egyenesen a jobbágyok tönkretételét írják Kossuthék terhére. Gúnyosan kérdezik »a theoretizáló« uraktól, hogy a szabad földön nem lesz-e több a koldusbotra jutott szerencsétlenek, korhelyek, tékozlók, dologtalanok száma? A megváltás súlyos nehézségeit ismerve, éppen nem jóhiszeműen kérdezték azt is, hogy ha a szabad föld olyan üdvös és kívánatos, miért nem törekednek arra a jobbágyok? Fel is szólították Kossuthékat, hogy míg a megváltásnak valami »célirányos« módja tökéletesen megállapítva nem lesz, »ne sokat harsogtassátok trombitáitokat a szabad földről.«10 6 A katolikus Nemzeti Újság hasábjain azt lehetett olvasni, hogy általános megváltás esetén a nagy bankjegytömeg miatt a pénz értéktelenné lenne s a földesurak »tökéletes ki-101 Kossuth Lajos visszaemlékezései a Pesti Napló 1§85 ápr. 7-i számában. Közli: Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István írói és hírlapírói vitája Kossuth Lajossal. Bpeet, 192 — 3 . I. k. 76. 1. юг Q róf Dessewffy Aurél összes munkái. Bpest, 1887. 4—11. 1. 103 Világ, 1841 szept. 18. (75. sz.) 299-300. 1. 104 Világ, 1842 jan. 15. (5. sz.) Nagymihályi levelek. II. Örökmegváltáe c. vezércikk. 105 Világ, 1842 máj. 7. (37. sz.) Örökváltság e. vezércikk. 106 Nemzeti Újság, 1842 98. sz. — к — : Valami ismét az örökváltságról c. cikk. E helyen kívánom köszönettel megjegyezni, hogy a Nemzeti Újságból felhasznált adatokat kérelmemre a Magyar Tört. Társulat megbízásából Deák Imre kutatótársam gyűjtötte részemre.
