Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

48 RÁKOSI MÄTTAS Tudjuk, hogy az ilyen, magát hosszú ingadozás után elhatározó paraszt válik nem egyszer a munkás legmegbízhatóbb szövetségesévé. Ehhez most hozzátehetjük, hogy az ilyen ingadozás nemcsak a parasztok sajátsága, hanem azoké a munkásoké is, akik a szociáldemokrata párt befolyása alatt álltak, akiket hosszabb-rövidebb ideig megmételyezett a fasiszta, nyilas befolyás, vagy nemrég a parasztságból, a kispolgárságból jöttek s még a proletáriátuson belül is hossz esztendőkig megtartották soviniszta előítéleteiket, babonáikat, bizalmatlanságukat a kommunistákkal szèmben. A tapasztalat azt is mutatja, hogy ezek a munkások is nem egyszer, éppen azért, mert kezdetben kétkedve, sőt ellenségesen álltak a kommunistákkal szembdjp, amikor kételyeik, előítéleteik helytelenségéről a saját közvetlen tapasztalatuk győzte meg őket, pártunk hű katonáivá válnak. Mi, pártunkon belül, a saját sorainkban nem tűrünk meg ingadozást és kétkedést, de az ilyen munkáselemekkel szemben türelmesen viselkedtünk, segítettünk nekik/ hogy kételyeiktől, előítéleteiktől megszabaduljanak, mert biztosak voltunk ügyünkben és tudtuk, hogy előbb vagy utóbb, de feltétlenül a saját tapasztalatukból győződnek meg arról, hogy helyesen teszik, ha bennünket követnek. A Magyar Népköztársaságban jó három esztendeig tartott, amíg ezek a munkástömegek elhatározásra jutottak és a mi oldalunkra léptek át. A szocialista építéssel velejár, hogy évente több, mint százezer új iaggal szaporodik az ipari munkásság a parasztság és a kispolgárság soraiból és%nert ezek a százezrek sem vetkezik le egyszerre mindazt a régihez húzó szellemi nyűgöt, amelyet magukkal hoznak, ezekkel az elemekkel szemben is hosszú ideig folytatni kell a türelmes, példákkal való meggyőzés munkáját. Az átbillenés a forradalom polgári demokratikus szakaszáról a szocialista < forradalom, a diktatúra szakaszára, mint a mi fejlődésünk mutatja, nem volt olyan világos, drámai, hirtelen és dátumhoz köthető, mint 1917 novemberében, az orosz proletárforradalomban, vagy 1919 március 21 -én, a Magyar Tanácsköztársaság megalakúlásakor. Nálunk a kommunista párt kisebb-nagyobb sikereinek együttes mennyisége hozta a minőségi változást, eredményezte a munkások és parasztok döntő részének átállását a mi oldalunkra, amit mi 1947 decemberétől kezdve tudatosítottunk. Mi 1947 végén már kezdtük hangoztatni : »Átléptük a Rubikont«. 1948 januárjában pártunk funkcionáriusainak III. konferenciáján már bejelenthettük : »A demokrácia hívei — elsősorban maguk a munkások — csak most kezdik felismerni azokat a döntő politikai és gazdasági változásokat, melyek előállottak. Most válik tudatossá bennük, hogy a magyar nép átlépte és maga mögött hagyta azt a határt, amely a népi demokráciát a polgári demokráciától elválasztotta. Most kezdik felismerni, hogy a népi demokrácia építése a szocializmus megvalósításának útja.« A hasonlat az átlépett határról azt mutatja, hogy mi tudatában voltunk és tudatosítottuk, hogy a népi demokráciának két szakasza van : az első, amelyben még á polgári demokratikus forradalom feladatainak elvégzése a túlnyomó, a második, amelyben már a proletárdiktatúra, a szocialista építés a döntő. De a hasonlat azt a benyomást keltheti, hogy a két szakasz egymástól élesen elhatárolt, holott nálunk is, mint a többi népi demokráciában, a kettő összefolyik. Ennek megfelelően mi is azt tudatosítottuk, hogy felszabadulásunk kezdete óta az első szakaszban is már benne volt a proletárdiktatúra sok eleme : a kommunisták vezető szerepe, részvétele az államvezetésben, a bányák államosítása, a fegyveres erő kézbevétele, a régi állam-