Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î megváltani akaró jobbágyokon hitelintézettel, nemzeti bankkal, földváltsággal s ha ezek a segélytervek sokszor felhőkön jártak, akkor arra kell gondolnunk, hogy az örökváltság az adott politikai helyzetben lebírhatatlan feladatnak látszott, ezért az utak-módok keresésében botladozni is lehetett. Kossuth gyakorlati programmja. különben is rugalmas volt, nem törekedett teljességre, a súly nem a részleteken, hanem az alapon : a szabad föld diadalmas meghirdetésén volt. A kormány és a konzervatív párt 1840-ben a megbékítés reményében megadta a néhány évvel előbb megtagadott, valójában írott malasztnak tekinthető szabad egyezkedéses önkéntes örökváltságot. Azt hitték, most már lehet tovább altatni a serkenő országot. Mint gróf Teleki Domokos a Pesti Hírlap hasábján írta : sokan mások non plus ultrá-nak tekintették ezt a látszát-örökváltságot.69 Nyilvánvalóan voltak sokan, akik éppen nem a »nem tovább«-ként, hanem csak első állomásként fogták fel. De Kossuth volt az, aki a végső kielégítésül szánt törvény szentesítése után néhány hónappal megfújta a harsonát : el a jobbágysággal és szabad földet helyébe ! Általános kötelező örök váltságot, részben állami kárpótlással! Ma még nem megy? majd fog menni kikerülhetetlenül! Addig is előre, ahogy tudunk! A viszonyokhoz képest messze előrenéző új követelések meghirdetése volt Kossuthnak a jobbágyság felszabadítására irányuló tevékenysége e szakaszában elsősorban az, aminek történeti jelentőségét méltatnunk kell. III Mielőtt megtekintenénk, hogy Kossuthnak az örökváltság végett kifejtett agitációja milyen gazdag »eszmesúrlódás«-t idézett elő a magyar közéletben s hogy a torlódó vita mennyiben volt alkalmas előbb vinni a kérdést, helyénvaló lesz előbb megvilágosítani, hogy Kossuth politikai rendszerének egészében milyen helyet foglalt el a jobbágyság felszabadítását előbb-utóbb beteljesítő örökváltság. Mi sem volna eltévesztettebb s e tanulmány céljától is távolállóbb, mint Kossuthot akként szemlélni, mintha nem lebegett volna szemei előtt egyéb, mint önmagában a jobbágyfelszabadításnak különben így is teljes programmja, mintha a nemzet e legnagyobb osztályának, a jobbágyságnak a boldogítását, a jobbágyság osztályérdekeinek harcosaként, magáért a jobbágyság érdekében szerette volna elérni. Kossuth előtt az egész, a nemzet lebegett : a feudalizmus kasztszerű viszonyaiból és elnyomó rendszeréből a szabadság által megújhodva kibontakozó nemzet. A szabad ember és a szabad nemzet, a polgár és a polgári önálló állam határozta meg egész gondolatrendszerét úgy, ahogyan a XIX. század első felében a polgári szabadság híveit ezek a célok lelkesítették. Kossuthnak az 1832/36. évi országgyűlésen döntő élményévé éppen annak felismerése lett,' hogy a feudális és gyarmati Magyarország a polgári és nemzeti megújhodás útjának küszöbére érkezett és meggyőződését igyekezett ezután minden erejével a nemzet lelkiismeretébe is átültetni. A Pesti Hírlap beköszöntő vezércikkében mindjárt tisztázta : nem az a kérdés, hogy haladjunk-e avagy megálljunk, hanem az, hogy mités miként végezzünk el.60 Gyakran hangoztatja ezután, hogy a magyar nemzet az »átalakulás kínos 59 Pesti Hirlap, 1841 aug. 7. (63. sz.) Gróf Teleki Domokos : Testvérhoni párhuzamok II. Ürbér. fi0 Pesti Hirlap, 1841 jan. 2. (1. sz.)
