Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
524 SZABŐ ISTVÁN egyúttal általános is lenne. Ha azonban a váltságot magának a jobbágynak kell fizetni, ez azt jelenti, hogy a jobbágyoknak az úrbéri tartozások — a tőke kamata — mellé vállalniok kell a tőke törlesztését is, a földesúrral szemben a jobbágy anyagi terhe tehát jelentékenyen megnövekednék. Kossuth első, 1841 február 13-án megjelent örökváltsági vezércikkében a váltságfizetés gyakorlati megoldását nem vetette fel. Ellenben már néhány nappal előbb február 3-án közreadta a Hírlapban »Tetétleni« név alatt Farkas Károlynak »örökváltsági pénztár« tervezetét.5 1 Farkas számolva az országot fojtogató gyötrelmes pénzszűkével, e célból kibocsátandó bankjegyekben egyszerre fizetné ki a földesurak váltságát és ezt az összeget az összes jobbágytelkek úrbéri tartozásainak 6%-os tőkésítésével igen alacsonyan 90 millió forintra számította. Az ország pénzforgalmához képest egyszerre forgalomba bocsátanának tehát ilyen riasztóan hatalmas ban к jegy tömeget s a jobbágyok — nem a kielégített földesúrnak, hanem a felállítandó örökváltsági pénztárnak — 30 éven át féléves részletekben fizetnék meg a váltságot. 1 arkas terve nyomán más pénztár- és banktervek is napvilágot láttak, Farkasénál — mint látni fogjuk — még délibábosabbak is, de ugyanakkor e tervek megvalósíthatatlanságára is rámutattak. Kossuth eleinte láthatóan hinni szeretett volna Farkas tervének realitásában. Néhány nap múlva a híres szatmári 12 pont kapcsán szerkesztői megjegyzésben nyilatkozott Farkas tervéről, amit a szatmáriak magukévá tettek, megállapítva, hogy Farkas terve »nagy figyelmet ébresztett s egy részben legalább biztos adatokon épült több mint reménnyel adhatjuk tudtára, hogy a világ pénzügyi tárgyakban járatos bel- és külföldiek szerint a bankjegyeknek készpénz gyanánt elfogadásában még a távol külföldön sem lenne fennakadás«.52 Ez azonban indokolatlan hiedelem volt s Kossuth említett augusztus 28-i vezércikkében, melyben a kötelező és általános örökváltságot célként kitűzte, le is vonta a következményeket. Az általános megváltás terve ellen maga teszi azt a »nyomós« észrevételt, hogy »90 s tán kétszer is annyi millió bankjegynek egyszerrei kibocsátása az értéki világban mondhatatlan zavart hozhatna s a bankjegy mint pénzjel s áruk s munka közt oly aránytalanságot hozna be, melyet a váltságbérnek előleges meghatározásánál eleve számba veníii lehetetlen volna«. Éppen ezért Kossuth arra az eredményre jut, hogy az általános megváltás »aligha megtörténhetik anélkül, hogy a váltságbérnek egy részét a státus vállalná magára«. íme, 1841-ben Kossuth eljutott a — most még részleges — állami megváltás gondolatához, ami majd 1847-ben az országgyűlésre készülő ellenzék hivatalos programmja lett! Kossuth látóhatárának a szélein a harmincas évek óta megjelenik a nemesség által vezetett polgári forradalom lehetősége. De 1841-ben milyen alaktalan még ez a lehetőség! Kossuth kénytelen a rendi politikai intézményekre építeni s a nemesi alkotmánnyal scámolni. így pedig csak azt állapíthatja meg, hogy a részleges állami megváltásról »mostani adórendszerünk s adómentességeink mellett még csak a gondolkozást is ábrándnak hisszük«. Kossuth tehát 1841-ben előlépett az általános és kötelező, részben állami kárpótlással megoldandó megváltás tervével, de ugyanakkor a gondolatot a távolabbi jövendő gondjaira bízta. »Nem marad egyéb hátra, mint az olyan módon kötelező örökváltság, hogy a felmondási joggal csak a jobbágy bírjon«. Vagyis : a jobbágy vállalkozhatik a maga megváltására, ha tud s ez esetben a földesúr köteles 51 Pesti Hírlap, 1841 febr. 3. (10. sz.) 6S Pesti Hirlap, 1841 márc. 6. (19. sz.)
