Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 525 elfogadni a megváltást. De hogyan állapítsák meg a földesúr által kényszerűleg elfogadandó váltság összegét, amit a jobbágy a földesúrnak fizetne? Kossuth megfelelőnek tartaná a törvényhozásilag meghatározott s a megye irányítása alatt felállítandó választott becslő bíróságok t, melyekbe a földesurak és jobbágyok egyformán küldenének bírákat, de még jobbnak vélné, ha az országra nézve megyénként és a megyéken belül osztályonként51 ' megállapítanák a váltságösszeg max mumát s az osztályozást már a következő országgyűlésen szeretné kimondatni. A megváltandó jobbágytelek úrbéri tartozásainak megbecsülése tekintetében határozott állást foglalt arranézve is, hogy a megváltás alapjául nem4a jobbágytelket, hanem az úrbéri tartozását s nem a nyers jobbágyszolgálmányt, hanem a földesúri hasznot kell venni. Kossuth ez álláspontjához az 1848. évi törvények meghozataláig kitartóan ragaszkodott.54 De a nyers jobbágyszolgálmány és a földesúri tiszta haszon között nagy a különbség. Kossuth már Farkas említett örökváltságpénztárterve kapcsán a kilenced kérdésénél megjegyezte lapalji jegyzetben : »mi azonban a kilencedváltságbérnél a földesúr kezelési költségeit, szállítási veszteségét stb. leszámitandónak véljük : szóval mindennél azt tekintendőnek, mennyit nyer a birtokos s nem azt, hogy mennyit veszt a jobbágy.55 Ilyenformán végül is a földes úrnak fizetendő váltságbért« nagyon megcsonkíthatják,5 6 így könnyebb lesz a megoldás gyakorlatilag. Kossuth az örökváltság elősegítése céljából a legelső teendők közé sorolta olyan hitelintézet felállítását, melytől a jobbágy pénzt kaphasson, olcsó kamatra, apró törlesztésekre. Jelzálogbankra lett volna szükség, de a bank magában még nem jelentett tőkét is. Honnan szerezzen a bank a nyomasztó bécsi gyarmatpolitika ellenében tőkét? Kossuth különös tervvel állt elő : a megyék adópénztárában fekvő pénz fordíttassék a magyar bank megalapítására és »megvan a pénzalap«. A gondolat nem Kossuthtól eredt, de Kossuth magáévá tette, nem számolva a részben fémpénzt, részben bécsi bankjegyeket forgató s a pénzt éppen nem tőkeszerűen használó adópénztárak ilyen célra való felhasználhatatlanságával. Kossuth azt gondolta el, hogy az adópénztárak pénzét a bank bankjegyek kibocsátására fedezetül használná fel s elhessegette azokat a gondokat, amelyekkel a bankjegyek tömeges beváltása esetén múlhatatlanul számolni kell s amelyek a pénztárakban forgó bécsi bankjegyekkel való összeütközésből származnak.57 Kossuth a kényszerített, de nem általános örökváltság előbbre mozgatása céljából felvetett egy másik módot is, amellyel a jobbágy számára a váltság megfizetését megkönnyíteni lehet : a jobbágy engedje át földje kilencedét — egyáltalában a dézsmahányadnak megfelelő részt — a földesúrnak. Minthogy az ugarföld után — háromnyomásos rendszerben — földesúri dézsma nem 63 T. i. a telek minőségének megfelelő osztályok szerint a Mária Terézia-féle úrbérrendezés osztályainak mintájára. 64 Kossuthnak a jobbágyság szempontjából kedvező állásfoglalását alaposan félre lehetett érteni: Supka Géza: 1848. e. munkájában (36. 1.) úgy értelmezte, hogy Kossuth szerint a föld nem lehet megváltás tárgya, csak az úrbéri szolgálatok, a föld érinthetetlen tabu! 65 Pesti Hirlap, 1841 febr. 3. (10. sz.) 66 Pesti Hirlap, 1841 febr. 13. (13. sz.) Örökváltság c. vezércikk. 67 Pesti Hirlap, 1841 aug. 21. (67. sz.) Irány; 1841 aug. 28. (69. sz.) Örökváltság; 1841 szept. 1. (70. sz.) Örökváltság II. és bank; 1841 szept. 4. (71. sz.) Bank c. vezércikkek. Kossuth tervének taglalása e vezércikkek alapján ; az idézeteket — ha a forrás külön nincs jelezve — ezekből vettük. 2*
