Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
I KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 523 Kossiith tehát az önkéntes örökváltságot kötelező, kényszerített örökváltsággal óhajtotta felcserélni, ami maga már nagy lépést jelentett előre. A kötelezés elve legalább annyit magában foglalt, hogy a földesurak nem tagadhatják meg a megváltást a jobbágyoktól, nem függ tetszésüktől, hogy a megváltásért jelentkező jobbágy ajánlatát elfogadják-e vagy sem. A további lényeges kérdés azonban az volt, hogy Kossuth az egész jobbágyságot egyszerre át akarja-e vinni az örökváltságra, vagyis a kötelező örökváltság egyúttal általános örökváltságot jelent-e, vagy pedig a jobbágyok esetenként, magukválasztotta időpontban, tetszésük szerint jelentkeznek a váltságért. Ez a kérdés azonban szorosan összefüggött a földesurak kárpótlásának a kérdésével. Kossuth a földesurak kárpótlása mellett foglalt állást s álláspontja mellett — mint látni fogjuk — mindvégig kitartott. A kárpótlás, helyesebben a váltság megfizetése magától érthető volt az önkéntes örökváltságnál, hiszen ez esetben a jobbágy telket a jobbágy csak kölcsönös megegyezéssel megállapított összeg lefizetésével tehette magáévá. A kötelező örökváltság, Kossuth programmja ezen a ponton csupán annyi változást jelentett, hogy a földesúr kénytelen volt a megfelelő váltságot elfogadni. Nyilvánvaló, hogy nemesi országgyűléssel sohasem lehet elérni a földesúri kárpótlás elejtését, ezt eddig egyedül Franciaországban is csak a forradalom negyedik évében ejtették el. A kárpótlásra 1848-ban — mint látni fogjuk — a párisi, bécsi, pesti forradal' так riadalmai után s majd a már viharzó harci küzdelemben is nagy gondja volt a magyar nemességnek. A birtokosok a nemesi birtok nagymértékű eladósodottsága mellett48 a jobbágyszolgálmányok, főleg az ingyenes munkaerő elvesztése esetén nem indokolatlanul tartottak helyzetük romlásától, sőt I esetenként anyagi romlásuktól. Kossuth, aki nem óhajtotta a parasztságot I forradalomba vinni a nemességgel szemben, hanem a nemességet át akarta menteni a polgári társadalom eljövendő korszakába, nyilvánosság elé a negyvenes évek elején a legteljesebb, a »tökéletes« kárpótlás elvével lépett. Kossuth határozottan elveként szögezte le, hogy a földesúrtól egyetlenegy talpalatnyi földet, kalászt vagy adófillért elvenni valóságos jogtalanság lenne, »a jobbágyi tartozások a földesúr jogszerű tulajdona«, melyért tökéletes, hasonértékű 1 váltságbér jár, ilyen váltságbér mellett pedig a jobbágyföld elvételé nem birtok -szentségtelenítés.4 9 Azt hisszük, hogy Kossuthot a szabad föld agitációjának megindításakor nem annyira nemesi eredete s nem is csak a polgári tulajdonjog elvi tisztelete vitte a »tökéletes« kárpótlás javaslata mellé, hanem reális politikai megfontolás : így is egész világgal — a nemesség Werbőczi-világával — fordult szembe s az akkori politikai társadalom sokszor így is elképedt i merészségén. Kossuth tehát a megváltásnak a földesúrral szemben való kötelezővé tétele és a földesúr teljes kártalanítása álláspontjáról indult ki, a továbbiakban azonban az örökváltság gyakorlati megvalósítása céljából az volt a döntő kérdés, hogy a kártalanítást maga a jobbágy fizesse-e közvetlenül a földesúrnak s ha igen, a jobbágynak milyen eszközöket adnak e célból rendelkezésére. Kossuth 1841 augusztus 28-i vezércikkében olyan véleményt nyilvánított, hogy »a bizonyos évek alatti általános megváltás a legkívánatosabb és előbbutóbb meg is fog történni«.50 Vagyis Kossuth szerint a kötelező örökváltság 48 Erre vonatkozólag úttörő Ungár László: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt. Századok, 1935. évf. 39-60. 1. 49 Pesti Hírlap, 1841 aug. 21. (67. sz.) Irány c. vezércikk. 60 Pesti Hirlap, 1841 aug. 28. (69. sz.) Örökváltság c. vezércikk. 2 Századok 3—4.
