Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î érthetetlen volt, de mégis voltak, akik félre akarták érteni. Amikor Bezerédj István a Pesti Hírlapban vezércikket írt a »népesítés«, t. i. a telepítés kérdéséről s a telepesnek szabad földet óhajtott juttatni, de kamatfizetési kötelezettséggel, ha a tőkét nem tenné le, Kossuth alkalmat vett, hogy meghatározza véleményét a szabad és szolgaföld fogalma felől. »Ezen utóbbi nézet — utal Bezerédj kamatfizetési tervére — egyáltalában nem ellenkezik a szabad földnek a sophisták által sokszor és sokfélekép csűrt-csavart eszméjével. A szabad földnek is vannak fokozatai. Legjobb és legkívánatosabb kétségtelenül az oly birtok, melyet sem szolgaság nem nyom, sem bér nem terhel : de azért azon megszálló is szabad földbirtokos leend, ki megszállott s teljes tökéletes szabadsággal használhatott földje holdjától például 4 p. forintot vagy két pozsonyi mérő búzát fizet, ellenben ki tizedet, ötödet — a termés szerint változót — fizet, az szolgaföldet bír, mert annál többet adózik tőle, minél több szorgalmat fordít reá ; így aki alku szerint napibérért dolgozni megy, amikor neki tetszik, midőn hasznosbat tenni saját földjén tenni nem tud s munkabérével határozott földbérét lerója, szabad ember lesz ; de akit holnap, mivelhogy nap süt, úrdolgára hajtanak, bár honn miatta repcéje vész, az nyomoriüt szolga, kit a kényszerített munka elröstít, míg amazt a szabad munka szorgalmassá teheti«.38 Kossuth itt világosan kifejezi, hogy a jobbágy* ból szabad ember és a jobbágyföldből szabad föld akkor lesz, ha megszüntetik a jobbágy feudális viszonyát, megszüntetik feudális szolgálmányait, tehát magát a jobbágyságot, de ugyanakkor Kossuth a kapitalizmus felvirágzása korában jellegzetes liberális felfogásával a föld szabadságának megvásárlását — akár bérmunka-keresményből is — természetesnek tartja s ez a felfogás — mint látni fogjuk — ekkor még örökváltságterveire is jellemző volt. Kossuth a föld szabadságának megvalósítását nem csupán a jobbágyföldre vonatkozólag tartotta szükségesnek, hanem a nemesi földre is, melyek tulajdonát a kárhoztatott ősiség tette bizonytalanná. A szabad föld elve alapján Kossuth eltörleni kívánja a hitbizományokat is, ezeket annál inkább, mert »a feudalismus maradványaiból jobbágyörökváltság általi kibontakozásunkat« alig akadályozza erősebben valami, mint a holt kezeken lévő birtokon honos érdekek befolyása«.39 Azonban Kossuthnál a nemesi föld szabad birtokká alakítása és a hitbizományok eltörlése mellett is a szabad föld a jobbágyságnak marad döntő kérdése. Amikor cikkeiben a sokak füle számára kellemetlen »szabad föld«-et hangoztatja, tulajdonképpen a jobbágyok dolgáról szól. Kossuth elleneivel szemben nagy súlyt helyezett annak megállapítására , hogy »a jobbágy föld tisztán a földesúr korlátlanul szabad rendelkezésétől soha sem függött«, tehát az úrbéri föld nem volt »olyan szabad tulajdona a nemességnek, miszerint később szabad tulajdonának feláldozásáról szólhatna«.40 A jobbágyfölddel tehát a magyar törvényhozó hatalom a tulajdon szentségének megsértése nélkül rendelkezhetik. Viszont a szabad földre nem merőben azért van szükség, mert »világeszme«, hanem azért is, mert a szabad föld a gyakorlati életnek is követelménye. Kossuth Bullwer allegóriájával szemlélteti 38 U. o. 1842 márc. 27. (129. sz.) 211. 1. Szerkesztői megjegyzés Bezerédj István : Népesítés c. vezéreikkéhez. 39 U. o. 1841 márc. 20. (23. sz.) ősiség; 1842 aug. 25. (172. sz.) Majorátusok ; 1842 okt. 13. (186. sz.) okt. 16. (187. sz.) Majorátusok ; 1843 ápr. 2. (235. sz.) Adalék az ősiség kérdéséhez c. vezércikkek. 40 Pesti Hirlap, 1841 febr. 13. (13. sz.) Örökváltság ; 1841 szept. 22. (76. sz.) Adó ; 1841 aug. 28. (69. sz.) Örökváltság c. vezércikkek.
