Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK l'TJA 47 felvételét. Ezeknek zöme a nagybudapesti üzemek szociáldemokrata munkásai közül került ki. Helyenként egész szociáldemokrata üzemi szervezetek kollektíven kérték a felvételüket pártunkba. Ez a párt felé özönlés azt mutatta, hogy végleg elhódítottuk a szociáldemokrata párt munkás tömegeit. A szociáldemokrata pártban megmaradt munkások pedig egyre türelmetlenebbül követelték áruló vezetőik eltávolítását és a kommunistákkal való egyesülést. A szociáldemokrata sajtó a pártunkba átlépőket úgy akarta elriasztani, hogy helyezkedőknek, menekülő patkányoknak nevezte őket. De ez csak olaj volt a tűzre. Ennek a fejlődésnek láttára a szociáldemokrata, ú. n. »baloldali« vezetők merész manőverbe fogtak. Hogy mentsék, ami menthető, 1948 február 18-án nyilt gyűlésen kizárták legjobban kompromittált vezetőiket, közölték, hogy rendkívüli pártkongresszust kívánnak összehívni a kommunista párttal való egyesülés kimondására. Ennek megkönnyítésére kérték a kommunista pártot, hogy a küszöbön álló egyesülésre való tekintettel március 15-ig szüntesse meg a szociáldemokrata tagok felvételét. Bár pártunk ezt a kérést teljesítette, de a szociáldemokrata párt sorsán már ez sem tudott változtatni. Megállapítottuk, hogy 1948 első bárom hónapjában több, mint 200.000-en kérték felvételüket pártunkba, ebből körülbelül 100.000 szociáldemokrata munkás, a többi elsőí^rrban kisgazdapárti paraszt. f A harc az ipari munkásság nagy többségének megnyerésére a kommunisták 'győzelmével, a szociáldemokrata párt teljes vereségével végződött. 1948 júniusában a lenini-sztálini elvek alapján egyesült a két párt és ezzel szervezetileg is megvalósult a magyar kommunisták vezetése alatt a munkásosztály egysége. így valósítottuk meg a proletárdiktatúra létrejöttének két alapfeltételét, a munkásosztály túlnyomó többségének és a dolgozó parasztság döntő részének megnyerését. A fejlődés ettől kezdve meggyorsult : 1948 március végén államosítottuk a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket . Az ibari munkások nagy többsége már államosított üzemekben dolgozott s mi'kiadhattuk a jelszót : »Tiéd az ország, magadnak építed!« Az a körülmény, hogy a kisgazdapárt mögött felsorakozott reakciós erőket már 1947 folyamán megvertük, míg a szociáldemokrata árulókra csak 1948-ban került a sor, nem jelenti azt, hogy mi a munkásosztály többségét csak 1948-ban nyertük meg. A munkásosztály döntő többsége mögöttünk állt már 1946-47 telén. E többség nemcsak azt jelentette, hogy pártunkban számszerűleg több volt az ipari munkás, mint a szociáldemokrata pártban, hanem azt is, hogy a szociáldemokrata munkások is egyre inkább pártunk jelszavait, utasításait követték ; hasonlóképpen a pártonkívüliek is. E többség nélkül, mely 1947-ben a választáson számszerűleg is jelentkezett, nem tudtuk volna 1946-47-ben megvívni a döntő csatát. A szociáldemokrata párt szervezeti összeomlása utólagos következménye volt annak, hogy munkás tagjaínak zömét már előzőleg megnyertük, elhódítottuk. A proletárdiktatúra megvalósulásának nálunk is — mint egyebütt — az első alapfeltétele a munkásosztály többségének megnyerése vojt. . • Sikereinkkel kapcsolatban foglalkoznunk kell a tömegek ingadozásának kérdésével. Az orosz forradalom történetéből és saját tapasztalatainkból is jól ismerjük a paraszti tömegek ingadozását. Megértjük, türelemmel segítjük elő és kivárjuk, amíg ez az ingadozó parasztság a maga kételyeit, gyanakvását hosszú idő, esetleg esztendők keserves tapasztalatai után levetkezi.