Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î szert, megszerezte az ellenzék vezéreinek bizalmát, politikai tekintély lett. Pestről írt törvényhatósági tudósításaiban a megyék közgyűléseinek tárgyalásait vitte a nyilvánosság elé, nem kevésbbé ellenzéki szellemben s az országgyűlési ifjak bebörtönzésének és az alkotmányos jogok sérelmeinek vezérli érdesei mellett ezeken a hasábokon mindig megszólaltatta a jobbágykérdéseket is, amikor azok — főleg az országgyűlésről hazatérő követek beszámoló jelentései kapcsán — a nemesi közgyűléseken szóba kerültek. Azonban az új tudósítások alig futottak egy évig, amikor hűtlenségi perbe fogták, börtönbe vetették, előbb a királyi táblán 3, majd a hétszemélyes táblán 4 évre ítélték. A királyi tábla ítéletlevelében külön terhére rótták, hogy az ország »aristocratico-monarchikus rendszerébe ütköző személy és vagyonbeli jussok egyenlőségét« hirdette,30 amit elsősorban a megyék úrbéri tárgyalásainak közlésével követhetett el. Kossuth három év letöltése után 1840 májusában elhagyhatta budai várbeli börtönét, kegyelmet nyerve a kormánypolitika egy olyan szakaszának kezdetén, amelyben Bécs részéről az ellenzék agitációját mérsékelt reformokkal, de a rendszer lényeges elemeinek megtartásával akarták közömbösíteni. Ha a pozsonyi évek a polgári szabadság és a polgári nemzetállam magyar politikai kérdéseinek felvetésére, a budai fogság magánya a politikai és gazdasági liberalizmus teoretikusainak, elsősorban Smithnek és Benth a innék tanulmányozásával az elméleti elmélyülésre, különösen is a »politicai oeconomia új gyönyörű tudományá«-nak3 1 megismerésére adott Kossuthnak alkalmat. Amíg Kossuth a börtönben büntetését töltötte, az 1839/40. évi országgyűlésen a magyar törvénytárba került a szabad egyezségre bízott önkéntes örökváltság, amit az előző országgyűlésen elbuktattak. Hamarosan kiderült, hogy a kormánynak és a konzervatív nagybirtokosoknak indokolatlan volt az örökváltság e formájától annyira berzenkedni. Igaz ugyan, hogy elvileg a jobbágy szabad parasztságra való emelkedésének ez a törvény téremtette meg először a törvényes lehetőségét, mert a jobbágy a törvény értelmében örökre megválthatta magát a földesúri szolgálatok alól, azonban már a feudális kötelékből sem tudott teljesen kiszabadulni, minthogy a törvény a magát megváltott jobbágy felett továbbra is fenntartotta a földesúri hatóságot, tehát a földesúr bírói jogát. De a törvénynek egyéb tekintetben is alig volt egyéb, mint elvi jelentősége. A gyakorlat azt mutatta, hogy a jobbágyok nem tudtak élni az örökváltsággal. Nemcsak azért, mert a földesurak akármilyen magas árat szabhattak a váltságért, hanem azért sem, mert az országban a gyarmati függés következményeként leküzdhetetlen pénzszűke uralkodott s éppen a jobbágynak legkevésbbé volt módja komoly pénzkölcsönhöz jutni. Nagy Károly, gróf Batthyány Kázmér jószágkormányzója, a maga idejében feltűnést keltő Daguerréotyp írója egy év múlva is azt állapította meg, hogy az örökváltság nem akar mozdulni, mert a törvény nem adott pénzt a jobbágynak s nem adott szorgalmat, hogy pénzt keressen.32 Erdélyi János pedig évek múlva sem tudott mást megfigyelni, mint hogy »az örökváltság engedményét 30 Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837/39-iki hűtlenségi perének története. Bpest, 1913. 176. 1. 31 Kossuthnak édesanyjához 1838 május 5-én budai börtönéből írt levelében : »Feltűnt a politika oeconomia új gyönyörű tudománya, lassankint gyökeret vernek a tömegben cáfolhatatlan igazságai«. Régi Okiratok és Levelek Tára. 1906. évf. 7 — 8. sz. 107. 1. 32 [Nagy Károly]: Daguerréotyp. Pozsony, 1841. 105. I.
