Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î -életnek a határai, a reformkor második szakaszának vezéralakjára s a forradalom és szabadságharc hősére még nem ismerhetünk rá ekkor. Nem állapíthatjuk meg, hogy a parasztság nagy kérdései eddig foglalkoztatták volna. Kossuth a magyar parasztság kérdéseibe nyilvánvalóan az 1832/36. évi országgyűlésen ütközött. A két éven át folyó úrbéri vitában a jobbágyéletnek jóformán minden kérdése napirendre került s a vitában sokszor szikrázóan ragyogtak a reformellenzék fegyverei. Ekkor különösen Kölcsey Eerenc és Wesselényi Miklós, mindketten az örökváltságnak is első bajvívói, voltak Kossuthra nagy hatással. Tudósításaiban különösen is nagy figyelmet szentelt az úrbéri vitának. Jóllehet tudósításaiban csupán az alsó és felső táblán elhangzott beszédek közlésére szorítkozott, a beszédek kiemelésével vagy súlytalanításával, a szövegezés csillogtatásával vagy szürkítésével ki tudta fejezni ellenzéki állásfoglalását. A tudósítások kötetei nem hagynak fenn kétséget afelől, hogy Kossuth állást foglalt a parasztkérdésekben is : nyilvánvalóan ekkor forrtak ki jobbágy -programmjának alapelvei. Az úrbéri vitának, különösen is az örökváltságnak szokatlanul nagy teret biztosított s a beszédek puszta közléséhez olykor megjegyzéseket is fűzött. Az országgyűlés megnyitása után három hónappal szükségesnek látta kifejezni véleményét : az úrbér tárgyálása eddig a követi utasítások merevsége miatt nem felelt meg »a nemzet nemesebben gondolkozó része várakozásának«.20 A konzervatívokat »a régihez szorosan ragaszkodó s mindég az úri jussok tulajdonát emlegető felekezet«-nek nevezte el21 s amikor a hitbizományok eltörlését az alsó táblán kimondták, ami azonban szintén nem lett törvénnyé, Kossuth feljegyezte, hogy »örvendő zajgás ldséré a teremből vidorult arcú képviselőit nemzetünknek, kik bajjal győzhetvén, reménylék, hogy az emelkedő közvélemény erősödve fogja fenntartani, mit emez európai kérdésben végeztenek«.22 Amikor pedig megérkezett az ellenzék úrbéri javaslatait s ezek között-az örökváltságot elutasító királyi rezolució, Kossuth a »mennydörgés és villámhullás között« történt kihirdetéskor tudósításába írta : »nehéz munka keblem érzésit legyőzni, hogy tollamba ne folyjanak«.23 Az elsülylyedő örökváltságért indított utolsó ellenzéki küzdelem közlése során különösen nagy hangsúllyal közölte Kölcsey és Deák rémek felszólalásait s itt tudósítását befejezve, a következő tudósításban Nagy Pál és Balogh János beszédei közlését ígérte »több más gyönyörükkel«.24 Kossuth olyan jelentőséget tulajdonított az örökváltságról kifejtett vita közlésének, hogy idevonatkozó tudósításait díjtalanul sok községnek is megküldte, mire a kormány nyomozást rendelt el.2 5 Mikor pedig a közben új követi utasításokkal konzervatív többségűvé alakított alsó táblán elbukott az örökváltság, Kossuth — mintegy már a jövendőt nyitogatva — tudósításaiban ezt adta hírül : »Megtörtént, amitől rettegénk. Édes reményeinket, melyeket hazánk jövendője felől két évek óta hű kebellel ápolánk, a sors acélkeze gyökerestől zúzta szét. Ma, december 10-én az úrbéri tc-nek az örökös váltsági kötéseket tárgyalta része elesett ég -a magyar földmívesnek ingatlan sajátot bírni 1834-ben sem engedtetik. Vannak •óhajtások, melyek oly mélyen vertek szívünkbe gyökeret, hogy kiszaggatások máskép, mint a szívvel együtt nem lehet. Ezen kínos szaggatás fájdalma 20 Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások I. k. Bpest, 1948. 231. 1. 21 U. o. 313. 1. 22 TJ. az III. к. Bpest, 1949. 331. 1. 23 П. о. 471. 1. 24 U. о. 690. 1. 125 Viszota Gyula : Kossuth Lajos írott hirlapjai. Bud. Szemle, 1927. évf. 206. k.249.1.
