Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î láva alól«.1 2 Berzeviczy Gergely a XIX. sz. fordulója táján még a parasztoknak velükszületett bizalmatlanságáról szólt feljebbvalóik irányában13 s 1837-ben l'est megye közgyűlésében azt állapították meg, hogy a parasztság és szegénynemesség naponta elégedetlenebb.14 Szűcs Ábrahám ügyvéd-birtokos az 1840-es években már arról írt, hogy a jobbágyember szolgája nem fogad szót gazdájának, a gazda a helység bírájának, valiágbeli elöljáróinak, a bírák a földesúrnak, papnak, sőt a megye tisztviselőjének is csak akkor, ha szigorú és hogy aki ismeri a magyarországi földbirtokosok és jobbágyaik, a gazdák és cselédeik közti viszonyt, aggódva néz a jövőbe. Szűcs fejtegeti »a földesúr és jobbágy között ezelőtt nem kellemetlen, most mégis már utálatossá vált viszony« megszüntetésének szükségét.1 5 Wesselényi Miklós is arra figyelmezteti földesúri társait, hogy »a paraszt csak kínzójának nézi földesurát«1 6 s Széchenyi már 1830-ban naplójába írta: meglehet, hogy a paraszt a szegény nemessel szövetkezve még agyonüt bennünket.17 A külföldi utazó is úgy látta már a harmincas években, hogy a magyar paraszt érzi elnyomatását s ha nem szolgáltatnak neki hamar igazságot, ki fogja csikarni.18 Valóban, a magyar nemesség előtt ezekben az évtizedekben gyakran megjelent az új nagy parasztlázadás rémképe, sőt voltak egyesek — maga Kossuth ig —, akik attól tartottak, hogy a bécsi hatalom a vele szemben engedetlen magyar nemesség feje fölött kezet fog a magyar parasztokkal s a nemesség ellen vezeti őket. A feszültséget, mely a 12 Ez a kifejezés találó alkalmazása Spira Györgynek egykorú munkából. I. m. 174. 1. Egyébként a történeti kutatás a jövőben előreláthatólag egész sorát fogja napvilágra hozni a falusi parasztok ellenállásszerű helyi megmozdulásainak a reformkorban. E helyen csupán néhány esetre utalhatunk az 1830 — 40-es évekből. Gertenyes (Temes m.) jobbágyai mindjárt 1848 márciusában előálltak Batthyány Lajos ideiglenes miniszteri ' bizottságának, hogy kérvényeikét a múltban mindig elsikkasztották és őket megbotozták. Meszlényi Antal: A Miniszteri Országos Bizottság működése 1848 március 23-tól április 20-ig. (Századok, 1923 — 24. évf. 733. 1.) — Kórós baranyamegyei falura, amiért nem nyugodtak meg a legelőelkülönítésben, 375 katona szállt s 3 parasztra egy évi börtönt és 48 pálcát, 25-re pedig 12 pálcát mértek ki, Rád falura pedig 1843-ban 660 katona 1 szállt, a falusi jobbágybírót félévre börtönbe tették s 48 botütésben részeltették hasonló ellenállásért. A baranyamegyei Cun-on is ilyen módon fogadtatták el a legelőelkülö-I nitést rendező bírói ítéletet, a falu bírájának 32 botot és negyedévi tömlöcöt kellett elviselnie. Más községek azután meghajoltak, »miután előttük volt néhány borzasztóan ' exequált község példája«. Szabó István : A jobbágybirtok problémái 1848/49-ben. Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bpest, 1948. 358 — 359. 1. — A pestmegyei Vadkert jobbágyai, mivel földesuruk két pusztájukat elvette, földesúri kazlakat gyújtottak fel s az ekével erőszakosan álltak be a puszta földjébe, mire karhatalommal kényszerítették rájuk az erdő ügyében hozott kedvezőtlen ítéletet. Spira György i. m. (A tehetetlen kor.) 20—21. 1. — Makó mezőváros és földesura, a csanádi püspök között az 1830-as években a perek sorozata indult meg, miután a földesúr újból és újból megrövidítette a város népét, a megyei törvényszék pedig a szószólókat veszélyes izgatókként ítélte el. Giclay Kálmán: Makó története az 1848/49-es szabadságharcban. Kny. Makó, 1848. 5. 1. — Szarvas mezővárosban 1835-ben a hátrányos legelőelkülönítés miatt támadt fel a nép, újból elhangzott a »kuruc leszek« keserű riadója, »valóságos Dósa György kora éledt fel« s 1847-ben ismét lázongás lobbant fel az akkor már megváltakozott, de nagyszámú zselléreit a legelőből kisemmiző város ellen, a népet itt is a katonaság fékezte meg. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Szarvas, 1922. 56, 53. 1. 13 Mérei Gyula i. m. 11. 1. 14 Takács Mária i. m. 116. 1. 15 Szűcs Ábrahám: A pipás nemesek véleménye az adó, háziadó, örökváltság, ingatlan bírhatás, emancipatio, hitel, ősiség, magyar és deák nyelv iránt. Kecskemét, 1844. 45, 47, 52. 1. 16 Wesselényi Miklós: Balítéletekről. Bukarest, 1833. 76. 1. 17 Angyal Dávid i. m. 45. 1. 18 Paget: Ungarn und Siebenbürgen. 1. к. 1842. 255. 1.
