Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

46 RÁKOSI MATYAS Pártunk a kormányalakítás után meggyorsította a fejlődés iramát. Mindenekelőtt irányt vett arra, hogy a kisgazdapártról leszakadt, magát Magyar Függetlenségi Pártnak hevező fasiszta szervezetnek, a Pfeiffer-pártnak lehetetlenné tegye demokráciánk további építésének szabotálását. Dacára annak, hogy e párt bebizonyíthatóan fasiszta működést fejtett ki, a szociáldemokrata párt vezetői mégis védelmére siettek. Nyíltan kijelentették, hogy ezt azért teszik, mert Pfeifferék kiszorításával még jobban megnövekedne a kommunista befolyás. Olyan helyzet • alakult ki végül is, hogy a fasiszta Pfeiffer-párt megszüntetését követelte már a kisgazdapárt is, a szociáldemokrata párt vezetői pedig csak az utolsó pillanatban, hosszas, hajnalig tartó vita és ülésezés után, pártunk és saját tömegei fenyegető nyomására járultak hozzá ehhez a lépéshez. Pfeiffer eközben Bécsbe szökött, ahol a maga és pártja nevében nyíltan a demokrácia ellenségének vallotta magát, ami általános felháborodást keltett s meggyorsította pártjának feloszlatását. A dolgozó tömegek, elsősorban az ipari munkásság, lelkes helyesléssel vették tudomásul e fasiszta szervezet megszüntetését és felháborodással tárgyalták a szociáldemokrata párt fasisztamentő kísérletét. Amióta a kis- 1 gazdapárt helyét a kommunisták elleni harc első vonalában a szociáldemo- , kraták foglalták el, kezdtek gyorsan lelepleződni ; saját munkástömegeik is egyre növekvő gyanakvással és elégedetlenséggel figyelték működésüket. i Egyre nehezebb lett e vezetők számára az a kétkulacsos politika, amit addig űztek, amíg a kisgazdapárti reakció állt előtérben. A Pfeiffer,-párt feloszlatását napokon belül egy újabb fontos lépés követte, a nagybankok államosítása, amellyel a magyar ipar jelentékeny része álla- i mosításra került. Az államosított iparok munkássága, de az egész munkás- < ság nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta ezt az intézkedést, melyet pártunk tűzött napirendre s amelyet a- szociáldemokraták hátráltató akciói dacára meg is valósított. Az államosítás még jobban elmélyítette pártunk befolyását a dolgozó tömegekben és lehetővé tette, hogy döntő csapást mérjünk a szociáldemokrata pártban meghúzódó ellenséges erőkre. Külön bizottságot alakítottunk erre a célra. Egyre nyíltabban és élesebben lepleztük le azokat a fondorlatokat és manővereket, amelyekkel a szociáldemokrata vezetők népi demokráciánk fejlődését gátolták és a nép ellenségeinek garázdálkodását elősegítették. A két párt helyi összekötő bizottságain keresztül mozgósítottuk a pártvezetőségükkel fokozatosan ellentétbe kerülő budapesti szociáldemokrata munkástömegeket is. Mindezek hatására 1947 decemberében nyílt válság tört ki Budapesten, a szociáldemokrata párt fellegvárának szervezeteiben, melyet elősegített, hogy konkrét példákkal lepleztük le egyes szociáldemokrata vezetők együttmííködését a fasisztákkal, vagy az imperialista kémekkel. A munkások felháborodva vettek minderről tudomást és mert a szociáldemokrata pártvezetés tétovázott, sőt mentegette az árulókat, tagjai kezdtek országszerte átlépni a kommunista pártba. Egyébként a kommunista párt felé özönlés 1947 végén és 1948 elején nemcsak az ipari munkások, de a parasztok között is megkezdődött. Sajtónk napról-napra hozta például azokat a híreket, hogy nagy parasztközségek férfilakosságának többsége kérte pártunkba való felvételét. A párt felé özönlő tömegek 1948 február közepén valóságos földcsuszamlást okoztak a szociáldemokrata pártban. Február 15-ét megelőző egy hét alatt 40.000 új tag kérte pártunkba való