Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK l'TJA 45 együttvéve 400.000 új szavazatot nyert. Ugyanakkor a szociáldemokrata párt szavazatainak száma majdnem 10%-kal csökkent. A kisgazdapárt elvesztette 1945-ös szavazatainak 71%-át. Hogy helyenként mennyire csak fügefalevél volt ez a párt a reakció számára, arra jellemző, hogy olyan paraszti megyékben, mint Vas, Zala, Győr, Sopron, szavazatainak 85-90%-át elvesz­tette . Mit mutattak az 1947-es választás számai? Először is azt, hogy pártunk már akkor meghódította az egész ipari munkásság nagy többségét. Az orszá­gos 40%-os szavazatnöveléssel szemben, Budapesten, ahol az ipari munkások több mint fele lakott, pártunk szavazatait 53.4%-kal emelte és jóval maga­mögött hagyta a szociáldemokrata pártot. Tovább emelte befolyását pártunk a vidéki munkásság között is. Salgótarjánban például 75%-át kaptuk a szava­zatoknak. A szécsényi bányász járásban 48.7%-át, az esztergomi járásban a dorog-tokodi iparvidéken 43.4%-ot kaptunk. A tatai bányász járásban 40.7%-ot. Az egyes bányászközségekben 80-90, sőt gyakran 100%-át kaptuk a szavazatoknak. Nem kevésbbé fontos volt azonban számunkra, hogy a választás számai megmutatták, hogy a parasztság is megindult pártunk felé. A legnagyobb százalékos növekedést éppen a Dunántúl parasztjai között, általában a tipi­kusan paraszti megyékben értük el. Somogy megyében 136%-kal, Szatmár megyében 107.1%-kal, Zemplén megyében 102.8%-kal, Zala, Vas, Sopron megyékben 100%-kal, Szabolcs megyében 75.2%-kal szereztünk több szava­zatot, mint 1945-ben. Volt egy sor paraszti járás, ahol megháromszoroztuk szavazatainkat. Az olyan tisztára mezőgazdasági járásban, mint a sátoralja­újhelyi 45.6%-ot kaptunk, a gyulaiban 41.5%-ot, az orosháziban 40.5%-ot, a villányiban 35.7%-ot és így tovább. A választás megmutatta, hogy megnyertük a proletáriátus nagy több­ségét és pártunk mögött kezdett felsorakozni a dolgozó parasztság is : kezdtek megérni a proletárdiktatúra előfeltételei. A választás után ellenségeink még egy kísérletet tettek, hogy a kis­gazdapárt és a szociáldemokrata párt segítségével a kommunistákat kiszo­rítsák a kormányból. Erre a célra felhasználták az elégedetlenséget, mely a kisgazdapártban a választási vereség miatt mutatkozott s egy hirtelenében összehívott pártkongresszuson reakciós vezetőséget akartak választani. Néhány rövid nap alatt ez a kísérlet meghiusult és a kisgazdapárt új vezető­sége, Dobi Istvánnal az élen, olyan elemekből került ki, melyek 1945 óta szilárdan kitartottak a kommunista párttal való együttműködés mellett. Hosszabb és nehezebb volt a küzdelem a szociáldemokrata párttal, me'ynek vezetői ugyancsak a választási kudarc okozta elégedetlenségre támaszkodva élére álltak annak a megmozdulásnak, mely lényegében a régi koalíció meg­szüntetését és új, kommunisták nélküli kormányt tűzött ki célul. Ezért teljesít­hetetlen követelésekkel léptek fel, például maguknak követelték a belügy­minisztériumot. Pártunk ezeket a követeléseket élesen elutasította s a szociáldemokrata munkástömegekre apellált, melyeknek a szociáldemokrata vezetők persze nem merték tudomására hozni igazi célkitűzéseiket és emiatt kénytelenek voltak meghátrálni. Szeptember végén megalakult az új kormány, melyben a megváltozott helyzetnek megfelelően a kommunista párt vezető szerepe még jobban kidomborodott. Az országgyűlésen a Baloldali Blokk most már abszolút többséggel rendelkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents