Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

44 RÁKOSI MATYAS választásokat javasoltunk azokban a hetekben, amikor az új, ellenzéki, reakciós pártok között a legnagyobb volt a zavar, a kapkodás, a tanácstalanság és a versengés. A nyugati imperialisták, akik két és fél éven át a kisgazdapárton keresztül igyekeztek céljaikat elérni, most, miután e párt vereséget szenvedett, kísérletet tettek arra is, hogy a szociáldemokrata pártot tolják a kommunista párttal szemben előtérbe. Ennek megfelelően a szociáldemokrata párt irányt vett arra, hogy a kisgazdapárt széthulló tömegeit maga mögött egyesítse és hogy ő álljon az élre és ő folytassa a demokrácia, a kommunista párt ellen azt az aknamunkát, amely a kisgazdapártnak nem sikerült. A szociáldemokrata párt ennek megfelelően á választások előtt elkezdte hangoztatni, hogy neki kell a választásokból a legnagyobb pártként kikerülni. A Népszavában átlátszó célzatú, »megértő« cikkek jelentek meg, melyek lényegében felhívták a »volt« fasisztákat, hogy szavazzanak a szociáldemokrata pártra. Szervezni kezdték a B-listásokat, a hivatalokból eltávolított demokráciaellenes elemeket. A választói jegyzékek összeállításánál a legnagyobb hévvel védték a fasiszta elemek választójogát abban a reményben, hogy ezek szavazatait megkapják. A kommunista pártra célozva kezdték hangoztatni, hogy megvédik hazánk függetlenségét az olyan törekvésekkel szemben, amelyek »szovjet tagállamot« akarnak belőle csinálni. Állást foglaltak »mindenféle diktatúra ellen«. Elkezdték emlegetni a »kommunista terrort«, ígérték a »félelemnélküli életet«, a parasztokat biztosították arról, hogy ők is a »kolhoz-és csajkarendszer« ellen vannak. Egyszóval megjátszották a kommunistaellenes elemek gyűjtő pártjának szerepét. A mi pártunk ezzel szemben erőteljesen visszavágott. Leleplezte ezeket a manővereket és egyben rámutatott arra, hogy megértek a viszonyok a szerves munkásegység megvalósítására, a két párt egyesülésére. E kérdésfelvetés, mint kiderült, nagy visszhangra talált a szociáldemokrata munkások között is, akik megértették az összeesküvés tanulságait és egyben megzavarta azokat a kisgazdapártról leszakadó elemeket, amelyek a kommunista párttal szemben esetleg a szociáldemokrata pártra szavaztak volna. A szociáldemokraták kénytelenek voltak a munkásegység nevében velünk közös választási felhívást aláírni, ami szintén megnehezítette, hogy a kommunistaellenes elemek gyüjtőpártjává válhasson. , A választás előtti napokban már világosan látható volt, hogy a szociáldemokrata párt azt a célját, hogy a kommunista pártot háttérbe szorítsa, nem fogja elérni. A kisgazdapárti reakció ellen vívott sikeres harc eredményeképpen a szociáldemokrata munkások egy része megindult a kommunista párt felé ; ugyanilyen áramlás mutatkozott éppen a választás előtti hetekben a parasztság részéről is. A választások napján, 1947 augusztus 31-én egy sor szociáldemokrata provokációs kísérlet történt, amit megkönnyített az a körülmény, hogy a belügyminiszter, az áruló Rajk László, összejátszott velük. Ezek a provokációk idéztek ugyan elő némi zavart a választásokon és csökkentették valamelyest a kommunista szavazatok számát, de magát a fejlődés menetét nem tudták megakadályozni. Amikor a szavazatokat összeszámlálták, kiderült, hogy a kommunista párt lett az ország első pártja és a szociáldemokrata pártnál is, a kisgazdapártnál is 50%-kal több szavazatot kapott. ' A kommunista párt az 1945-ös választások óta eltelt 22 hónap alatt majdnem 40%-kai emelte meg szavazatainak számát. Jelentékeny sikert aratott a parasztpárt is, a kommunista párt hű szövetségese. E két párt