Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 447 1913 között 455 239 személy vándorolt ki.1 8 Ebből a számból a parasztok százalékaránya 68% körül mozgott, 17 — 20% a birtokos paraszt, a többi pedig agrárproletár volt. A kivándorlás nálunk is gyorsította a parasztság felbomlását, akár Oroszországban az áttelepülési mozgalom. Míg azonban Oroszországban a középső vidékeken a középparasztság súlya csökkent, nálunk a szegényparasztság nagy tömegeinek kivándorlása az országból növelte a parasztságon belül a középparasztság súlyát. A kivándorlás vizsgálata a parasztság felbomlása szempontjából feleletet ad azokra az ellentmondásokra, amelyek a magyar burzsoá statisztika századforduló utáni termékeiben fellelhetők. Míg az eladósodás mértékét és ütemét mutató statisztikák kétségtelenül a parasztság felbomlásának gyorsulásáról beszélnek (ennek részletes bizonyítása a következőkben történik meg), ugyanakkor a gazdaságstatisztikák ezt csak alig tükrözik vissza. Ez azért van így (a burzsoá statisztika minden hamisító szándéka ellenére), mert a kivándoroltak rendszerint felszámolták itteni gazdaságukat, hogy legyen mivel áthajózniok Amerikába és így a statisztika, mint gazdaságokkal már nem számolhatott. A magyar kivándorlás az imperializmussal van szoros összefüggésben. Lenin a kivándorlásban az imperializmus egyik sajátos vonását jelölte meg. »Az imperializmusnak . . . sajátosságai közé tartozik az imperialista országokból való kivándorlás csökkenése és az elmaradottabb alacsonyabb munkabért felmutató országokból ezekbe az országokba való bevándorlás növekedése. (Munkások odaözönlése és áttelepülések.)«1 9 A magyar szegényparasztságot a magasabb munkabérek vonzották Amerikába. A magyar városok csak kevés szegényparasztot szippantottak fel. Rá kell még mutatni arra, hogy a nagyarányú kivándorlás azért történt meg, mert a magyar mezőgazdaság nem tudott elég munkát adni a szegényparasztságnak, sem a nagybirtok felszámolása nem történt meg. * A századforduló körül gyors változások álltak be a parasztgazdaságok művelési rendszerében; különféle árutermelő övezetek alakultak ki. A XIX. század 90-es évtizedének közepén erősen megindult az ország néhány területén a parasztgazdaságokban a tejtermelés. A paraszti tejtermelés megnövekedése visszatükröződik a tej szövetkezetek számának és a beszállított tej mennyiségének növekedésében. A tejszövetkezetek fejlődése 1908-ig fölfelé ívelt, majd 1908 után apadt a számuk. A beszállított tej mennyisége viszont nőtt. De 1908 után sem állt meg a paraszti tejgazdaság fejlődése, csak az értékesítés formája változott meg. Az »... adatokból kitűnik azonban, hogy a megszűnt tejszövetkezetek legtöbbje ma is meg van azért, de nem mint szövetkezet, hanem mint tejcsarnok, hol egy vállalkozó vagy nagyobb vállalat a szövetkezetet bérbe- vagy megvette és fix árat, legtöbbször 10 fillért fizet a tejért literenként«.2 0 A tejszövetkezetek számának csökkenését az okozta, hogy a magyar vaj nem állta a versenyt a nyugateurópai vajjal és ebből értékesítési nehéz-18 Stat. Közlemények. 67. K. 14. 1. 19 Lenin: Vál. M. I. k. Bp. Szikra 1006. 1. 20 Hertelendy Ferenc: A tej szövetkezetek hatása. M. Gazdák Szemléje 1907. I. kötet. (267—268. 1.)
