Századok – 1952

Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437

446 KIIIÁLY ISTVÁN góriában különösen erős változást okozott az, hogy 1895-ben a csak baromfival és méhekkel rendelkezőket is számbavették, míg 1911-ben nem, ezért az 1895-ös statisztika adatai ebben - a kategóriában erősen felduzzadtak. Véleményem szerint az 1 k. h. alatti kategória, ha leszámítjuk a felsorolt módosító körülményeket, 1895-ben 200 ezer körül mozoghatott. A felsőbb kategóriák közül még az 1 — 5 k. h.-as kategória száma csökkenthető valamivel az 1895-ös statisztikában, ha összehasonlítási alapnak az 191 l-es •statisztika módszerét, fogadjuk el. A többi kategóriában sokkal kisebb a hibalehetőség. A gazdaságok száma, amely az 191 l-es állatstatisztikán alapszik, ellenőrizhető az 1910-es népszámlálás adataival. Az önálló őstermeléssel foglalkozó férfiak és nők száma kis eltéréssel megegyezik az 1911 -es statisztika gazdaságainak számával. Ha az 1895-ös statisztika eredményeit 100-nak vesszük és ehhez viszonyítjuk az 1911-es statisztika eredményeit,'akkor kitűnik, hogy melyik katei góriák szenvedték el a legnagyobb változást. A szegényparaszti és nagyparasztcsoportokban a legerősebb a változás. Kétségtelen, hogy ezeknek az ellentétes • csoportoknak a gyors fejlődése a falusi lakosságnak új, születő típusait alkotják, amelyeknek létrejött^ és fejlődése az árutermelés rendszerében gyökerezik. Viszont az 5—20 holdas kategóriák változása lassúbb. Itt a szegényparasztság felső részéről és a középparasztság egy részéről van szó. Ezek a kategóriák az első pillanatra látszólagos szívósságot mutatnak. Szívósságról azonban csak feltételesen lehet beszélni. Kétségtelen, hogy ezeknek a kategóriáknak viszonylagos csökkenése a legkisebb, hogy ezeknek a főállatállománya még nő is. Mégis a szívósság csak látszat. Három okból kifolyólag : 1. azért, mert rövid 16 év alatt abszolút számban 51 ezerrel csökken ezekben a kategóriákban a gazdaságok száma (ezek a kategóriák rejtik a legkisebb hibalehetőséget, amelyek a két statisztikai felvétel módszereiből adódtak), 2. azért, mert már a megelőző részben láttuk, h°gy ezek a kategóriák koplaltatják legjobban állatállományukat, tehát a látszólagos szívósságuk igen nyomorúságos külsőt nyer, 3. azért, mert a szegényparasztságnak különösen az 5 k. h. aluli része elvándorolt az országból és ez erősen módosítja a felbomlás képét, megnövelte a középparasztság súlyát az országon belül. Ezért az 5—20 k. h.-as kategóriák szívóssága csalfa látszat, amely nem fedi a valóságot. A kivándorlás azonban rátereli a magyar parasztság felbomlásának egyik sajátos vonására a figyelmet és még inkább aláhúzza, hogy az 5—20 k. h.-as parasztok szívóssága csak látszat. Minden országban tapasztalható a falusi lakosság elvándorlása régi lakhelyéről. Oroszországban a középparasztság települt át az ország belső vidékéről a peremvidékre és ezzel erősen megnövelte a régi lakhelyén levő parasztság felbomlását, mert csak a szélső típusok maradtak ott. Nálunk ez másként törtónt. Nem a középparasztság, hanem a szegényparasztság vándorolt el és amellett az országon kívülre vándorolt. Ez a történeti előzményekkel volt szoros összefüggésben ; mégpedig a gyarmati körülmények között történt eredeti tőkefelhalmozással, a 48-as jobbágyfelszabadítással és utána a magyar mezőgazdaság poroszutas fejlődésével. Mindezek révén az agrárproletáriátus felduzzadt. A mult század végén ez az agrárproletariátus gyorsan munkanélkülivé vált, mivel megszűntek a vasútépítő és a vízszabályozási munkák. A 90-es évek parasztmozgalmai is eredménytelenek maradtak. Ezután indult el a kivándorlás nagyobb arányban és a 900-as évek vége felé érte el a tetőpontját. Magyarországból 1899 és 1904 között 289 313 személy, 1905 és 1907 között 450 684 személy, 1908 és