Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
398 várkonyjAgnes jezsuiták »németnél németebb« rektora merényletet tervez a szabadságharc vezetői ellen.1 Az ősszel meginduló béketárgyalásoknál a magas klérus képviselője, Széchenyiéreck a főküzvct ít ő, aki arra akarta rávenni a szabadságharc veze.tûit,"Ebgy feladva a „szabadságharc eredeti célkitűzéseitv-kompromisszumot kössenek BeckcseL Megváltozott a szabadságharc megindulása idején annyira előnyös külpohtikai helyzet i s. Ez a változás még nem jelent közvetlen veszélyt, •— aeahöchstädti csatában már előrevetjárayékái...a _spanyol örökösödési háborúnak Rákóczi francia_szövetsógese- számára amiyiraT ^kedvezőtlen alakulása. Ebben az időben félő v olt, hogy a kuruc szabadsághar c a tétlenség, az egyhelyben topogás kátyújába j ut : a felkelés terjedésének határt vont a Duna, az ország jelentős területe elszigetelődött; az ellenseg megsemmisítése helyett átmenetileg, a béke alkudozás vak vágányára tértek. Az időszakos megszállás, stagnálás lezárja a fejlődés útját. Annál a forradalmi harcnál pedig, amely tartós mozdulatlanságba merevedik, rövidesen megkezdődik a hanyatlás. Az J704-es esztendő második fele a Rákóczi szabadságharc felfelé ívelő szakaszát jelenti még, de a kezdeti lendület megállt s a pillanatnyi tétlen tespedtségben máris tenyésztek a reakciós erők. A következő év eseményei azonban átmentik ezen a mélyponton és új lendületet adnak a felkelésnek, mely most már töretlen ívben jut el az 1707-es tetőpontig. Tanulmányunkban 1705 legjelentősebb eredményével, a Dunántúl felszabadításával foglalkozunk,2 ennek jelentőségét azonban csak akkor tudjuk kellőképpen megvilágítani, ha röviden vázoljuk a dunántúli társadalom viszonyait a Rákóczi-szabadságharc első esztendeiben. 17.05. augusztus 28-án gróf He rbev ille tábornagy, Lipót császár magyarországíTiadámSk löparancsnoka mintegy 20 fR)0 főnyi sereggel Komáromból Erdélybe inthij^hogy az ott igen szorongatott helyzetbe került, a császáriáktól elszakadt s anyagi nehézségekkel is küzdő Rabutin császári tábornokot megsegítse.3 Az osztrák erőket az erdélyi hadműveletekre összpontosították, 1 Thaly Kálmán : A Jezsuiták mérgezési terve Bercsényi ellen és a szécsényi országgyűlés IV. articulusa. Hon 1875. 15. sz. 2 Az 1705-ös dunántúli hadjárat önálló feldolgozására mind'ezideig nem történt kísérlet. Röviden foglalkozik vele : Wagner, Franciscus: História Josephi I. Caesaris Aügusti, Wienna 1744. I. köt. 66—68. 1. Katona, Stephanus ; História critica regnum Hungáriáé stirpis Austriacae, Buda, 1806. XXXVII. 79. Szalay László : Magyarország története. Pest 1859, VI. 307—309. 1. Főleg Wagner adataira támaszkodik, de emellett kevés új adatot is hoz. Thaly K. : Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka. Pest 1865. 60—96. 1. Eredeti forrásanyag alapján csupán az események reprodukálására törekszik. Rengeteg adatot rak egymás mellé, de hiányzik ezeknek megrostálása, kiemelése. Ily módon leírásában nincs meg a kellő plaszticitás ós távlat. Adatai — mivel nem ad pontos levéltári jelzetet, sok esetben ellenőrizhetetlenek. Emellett nem vizsgálja meg a Dunántúl társadalmi viszonyait, a jobbágyság ós nemesség állásfoglalásával kapcsolatos problémákat fel sem veti. Horváth Mihály : Magyarország történelme 2. kiad. Pest 1872. VI. k. 410—416. 1. Thaly leírását veszi át. 3 Archívum Rákoczianum, (továbbiakban A. R.) II. о. II. k. 201. 1.
