Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
A DUNÁNTÚL FELSZABADÍTÁSA 1705-BEN A Rákóczi szabadságharc első esztendejében a függetlenségéért harcoló ország s az elnyomó idègen hatalom erőviszonyai ismeretesek : a kedvező^ külpolitikai.helyzetben induló felkeléshez az ország lakosságának nagy tömegei csatlakoztak. A nemzeti harc közös ügye, amely mellett háttérbe szorultak a társadalmi ellentétek, egységfrontot teremtett a feudális Magyarország egymással szembenálló osztályai, a jobbágyság és nemesség s a társadalom különböző felekezetű és nemzetiségű tagjai között. A külpolitikai helyzet, a széles egységfront — mely ugyan telve volt ellentmondásokkal, de ideigóráig mégis létrehozta az együttműködést — s az igazságos háború erkölcsi ereje lehetővé tette, hógy a hazájuk felszabadításáért harcoló kuruc csapatok fényes győzelmeket érjenek el a rablóháborút viselő császári hadakkal szemben. 1703-ban felszabadult a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze ; a felvidéki várak egymásután nyitják meg kapuikat s Erdélyben is fellángolnak a kuruc harcok. A felkelés nagyszerű méreteivel, széles kibontakozásával egyenes arányban azonban a HabsbuTgok_is ^yre_nagyobb erpveFtörekednek a mozgalom leverésére. Minél nagyobb területe szabadul fel az országnak, minél több győzelmet aratva nyomul előre a kuruc hadsereg, annál több császári csapatot küld Bécs az ország területére és annál nagyobb számítgatással küldi embereit a felkelők táborába, hogy ha a nyilt erőszak útján nem megy, hát a diplomácia sima nyelvével vagy alattomos cselszövéssel vessen véget a magyarországi háborúnak. Ily mó don 1704 k özepér e a z erőviszonyok terén bizonyos kiegyenlítőd és jön létre. A két tábor kör ül_ kikristályosodott erők viszon ylagos egyens úlya magyarázza meg azt a — felületes "szemlélő szamára nem szembetűnő,He a további fejlődés szempontjából annál veszélyesebb — változást, amely a kuruc szabadságharc történetében 1704 közepén a kezde ti'sikerek után bekövetkezett. A felkelés területi kibontakozásának" a" Duna vonala szab határt Г Dunántúlt nem sikerül a kuruc_ csapatoknak tartósan felszabaditaniok. Vannak nagyszerű-eredmények : Rákóczi Duna-Tiszaközi hadjárata, és Erdély felszabadítása a szabadságharc jelentős állomásai,, de a kuruc hadsereg ereje az_ország^nyugati részén helyi jellegű megmgzduIá£okban, rövkl portyázásokban for gácsolódik szét. Az események azt is megmutatják, hogy a belső reakciós erok, melyeknek aknamunkája nem kis mértékbe n járult hozzá iTszabaclsagharc leveréséhez, maris végzik bomlasztó tevékenységüket. A koroncóí Csatavesztés rávilágít a .főúri tisztek megbízhatatlanságára ; kétségtelenné válik, hogy a katonai vezetés nincs jó kezekben, mert a főurak katonailag képzetlen ek, polit ikai állásf oglalás ukban inga dozók, ha át is jöttek a kuruc táborba, nem állnak fenntartás nélkül i őszi nte séggel a szabadságharc ügye mellett. A klérus leplezetlenül kiszolgaI ]ä"~~ Ausztriát : Bercsényinek nem sokkal a koroncói csata után tudomására~jűt, hogy a nagyszombati 7*
