Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

34 RÄKOSI MÁTYÁS olyan feladatokat is, melyek egyébként már a proletárforradalom fejlődési szakaszához tartoznak. A földreformnál már alkalmaztuk azt a taktikát, hogy az ellenséget igyekeztünk megosztani, vagy ha lehetséges, semlegesíteni. Ezért a földosztás alsó határát 200 holdban vontuk meg, tehát a kulákok zömét nem érintette s ez megkönnyítette a sima és gyors végrehajtást. Az újjáépítés kezdetén támogattuk a burzsoáziának azt a részét, amely ha csak átmenetileg is, bekapcsolódott e munkába. Ez jelentékenyen elősegítette, hogy a műszaki értelmiség, mely akkor még jórészt a burzsoázia uszályában volt, ugyancsak munkába állt. Amikor követeléseket állítottunk fel, gondosan lemértük a várható ellenhatást s ahol csak lehetett, óvatosan, kevéssel kezdtük, hogy az ellenségnek megnehezítsük, hogy ellene minden erőt összefoghasson, mozgósíthasson. Utána fokoztuk a követelést, ahol csak lehetett átmeneti formákat használtunk fel. A bankoknál pl. először csak állami ellenőrzést követeltünk, utána a három legnagyobb bank államosítását. Hasonlóképen az iparban először a bányák állami kezelésbevételét követeltük, azután fokozatosan fejlesztettük tovább a követelést a hatalmas gépgyárak és kohóipar állami kezelésére, majd ezeknek az üzemeknek államosítására. Az ipar államosítását ilyen módon esztendőkre elosztott 4-5 fokozatban értük el. Ami a feudális nagybirtokok felosztását illeti, ez csak akkor elősegítője á szocialista forradalomnak, ha a proletáriátus és a kommunista párt vezetése alatt történik. Az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia romjain alakult új államok legtöbbjében volt földreform. Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában és Lengyelországban felosztották a magyar, osztrák, német és részben orosz nagybirtokosok földjeit. Ezt a földosztást azonban a burzsoázja végezte és természetes, hogy ennek politikai kihatásait saját uralma megerősítésére használta fel. A népi demokráciák földosztásai, melyeket a kommunista pártok kezdeményeztek s hajtottak végre, azonnal a munkásosztály hegemón szerepének elősegítésére, a munkás-paraszt szövetség létrejöttére, vagy megszilárdítására vezettek és így már magukban rejtették a proletárdiktatúra csíráit. Mi a legvadabb üldözés és elnyoAiás napjaiban is biztosak voltunk abban, hogy a Magyar Kommunista Pártnak mély gyökerei vannak a munkások és dolgozó parasztok közt egyaránt. Ennek egyik mutatója volt, hogy azonnal a felszabadulás után kommunista vezetőket választottak a nagy szakszervezetek, elsősorban a bányászok, építők, vasmunkások, szabók, bőrösök szakszervezetei, amelyekben a kommunista párt az illegalitás hosszú évtizedeiben is szakadatlanul komoly befolyással bírt. Azonnal kommunista vezetés alá került a földmunkások és kisbirtokosok szakszervezete is. (A kommunista pártnak az illegalitás idején is kiterjedt paraszt-szervezetei voltak. Mikor például 1933-ban Horthy csendőrsége egy ilyen földalatti szervezet jó részét felgöngyölte, több mint 300 paraszt került börtönbe.) A Szakszervezetek Országos Tanácsa újjászervezésétől kezdve többségében szintén kommunista vez^|és alatt állott. A Kommunista Párt tehát 1945 tavaszán mélyen be volt ágyazva a munkás- és paraszttömegekbe és jó kilátásokkal kezdhette meg harcát a dolgozó nép többségének megnyeréséért. Hogy álltak versenytársai? Az ipari munkások között versenytársunk a szociáldemokrata párt volt. Veeetőik jelentékeny része Horthy rendőrspiclije, vagy angol kém volt s a