Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
396 HECKEN AST GUSZTÁV tatták, a prédikátort hívei a hegyekben rejtették el, majd egyikük megfélemlítve, kiadta őt üldözőinek. A vizsgálat során a szenátorok visszanyerték szabadságukat, a tanítót Zólyomban, a prédikátort pedig a dobronai vár mellett megégették.15 1 Ha tekintetbevesszük azt,hogyCordatus és Kresshng 1525-ben lutheránus elveikért csupán néhány hónapig tartó börtönbüntetést rzenvedtek, Lőrinc — ugyancsak libetbányai pap, aki 1538-ban egyes polgások felbujtására az új bíró, a bíró és a városi tanács ellen prédikált s ezzel lázadást szított a városkában — rövid börtönbüntetéssel és nyilvános bocsánatkéréssel szabadult,152 ükkor el kell ismernünk, van bizonyos valószínűsége annak, hogy Nicolai Fülöp lelkész és Gregori tanító máglyahalála nemcsak Szűz Mária iránti tiszteletlenségük, hanem elsősorban a bányászmozgalomban való részvételük következménye volt. * Az 1525—26. évi besztercebányai felkelés, a magyarországi munkásság első fegyveres megmozdulása, nem terjedt túl a Garam-menti bányavárosokon, az ország gazdasági elmaradottsága következtében elszigetelt maradt. Nem csatlakozott a mozgalomhoz — 12 évvel a magyarországi parasztháború vérbefojtása után — a jobbágyság sem. A Garam-menti bányavárosok munkásainak hősi harca kizsákmányolóik ellen mégsem volt hiábavaló. A felkelés utáni években, a vereség ellenére javult a helyzet. Az 1535-ben itt járt királyi biztos megállapítása szerint a bányászokat jó pénzzel fizették és a bér ellen — legalábbis a megkérdezett bányaaltisztek szerint — nem volt panasz. A Fuggerek ezidőbeli besztercebányai tisztje, az 1526 augusztusi felkelés idején halálra keresett Mertz György is azt állította, hogy jó pénzzel fizeti a munkásokat, de amikor a biztosok e pénzt megmérték, kitűnt, hogy egy márkára 16 dénárral több megy, mint kellene, tehát mégsem volt teljesen kifogástalan a bérfizetésre használt pénz, ha lényegesen jobb volt is, mint a felkelés idején. Javította a bányászok helyzetét — ha nem is a hatóságok beleegyezésével —, hogy az egyházi jellegű terheket, az úrnapján isten tiszteletére adományozott ércet és a forintonként két dénár egyházi adót az 1525—26 évi felkelés óta nem fizették.15 3 A bányászfelkelés tehát — leveretése ellenére — hozott bizonyos eredményeket. Megingatta a Fuggerek és a királyi bányatisztek uralmát, korlátokat szabott a bérmunkásság kizsákmányolásának, biztosította a bányamunkásság szűkös megélhetését és ezáltal lehetővé tette a termelés folyamatosságát, a bányaművelés fenntartását, megmutatta a bányavárosok népének a bányászság elszántságát és erejét. A besztercebányai német és szlovák bányászok felkelésének hősi hagyománya méltóan nyitja meg a magyarországi bányamunkásság emberi életért és felszabadulásért vívott évszázados küzdelmeinek sorozatát, büszkeséggel tölti el és még elszántabb munkára, még hősibb helytállásra készteti e hagyományok méltó örököseit, a szocializmust sikerrel épitő magyar és szlovák bányászokat, a magyar és szlovák munkásosztályt és a testvéri barátságban örökre egymásra talált magyar és csehszlovák népet. HECKENAST GUSZTÁV isi e T. E. II. köt. 424. 1. — Ribini, Jonanes : Memorabilia aug. conf. in Regno Hungáriáé . . . Posonii 1787. Tom. I. 19—20. 1. — Fabó András : A magyarországi ág. h. evangélikusok tört. emlékei. Pest, 1871—1873. II. köt. 184—185. 1. és III. köt. 274 -275. 1. — Zoványi: i. m. 101. 1. 162 E. T. E. III. köt. 221., 227—228, 230. 1. 153 Péch i. m. I. köt. 156—157, 163 és 165. 1.
