Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
Л BESZTERCEBÁNYAI BÁNYÁSZ TELKE LÉS 395 Selmecbányán és a bányászmozgalmakban egyébként élenjáró Hodruson. Csupán a besztercebányai bányászok vezetői egyrészének sikerült elmenekülni és a következő felkelést megszervezni. A bányamunkásság megmozdulásainak sorozatos vérbefojtása szomorú párhuzamot alkot az 1514-es eseményekkel. A feudális hatalmak lefegyverezték a fegyverforgatáshoz jól értő hős bányászokat, elpusztították vagy menekülésre kényszerítették a magyarországi bányamunkásság legjobb fiait. A feudális magyar uralkodóosztály önzésének, rövidlátó politikájának, a dolgozó nép iránti gyűlöletének következményeként a függetlenségünkért vívott harcban a mohácsi csatamezőn nemcsak a hazát megvédeni egyedül képes jobbágyság tömegei nem lehettek jelen, nem lehetett jelen a magyarországi munkásság kicsiny számú, de harcedzett csapata sem. A városi patríciusok pedig, miután ismételten fegyverfogásra, végül nyilt felkelésre kényszerítették megélhetésük és jogaik védelmében a bányászokat, nem átallották hazafiatlansággal is megvádolni őket. Körmöcbánya város tanácsa, amely más magyarországi városokhoz hasonlóan minden meg nem engedett eszközt felhasznált, hogy a török hódítók elleni harc érdekében az egyházi kincsekre kivetett adó alól kibújjon,14 7 azzal vádolta a bányamunkásokat, hogy tudják, hogy a király és a nemesség »a kereszténység nagy ellensége ellen hadbavonult« s ezt az alkalmat használták fel a felkelésre.148 A városi patríciusok tehát — ismerős jelenség — a saját hazafiatlanságukról úgy igyekeztek elterelni a figyelmet, hogy a munkásokat rágalmazták meg. Az 1525 — 26. évi bányászmozgalom utójátéka 1527 augusztusában zajlott le Libetbányán. Az események emlékét fenntartó forrás14 9 a közel egykori! Stockei Lénárt levelére hivatkozva csupán annyit mond el, hogy a libetbányai lelkészt és tanítót, mivel Szűz Máriát nem tisztelték, elevenen megégették 1527 augusztus 24-én. A XVIII. századi protestáns történetírás ezt az eretnekégetést egy 1527-ben lejátszódott libetbányai bányászmegmozdulással kapcsolta össze.150 Ezek szerint a libetbányai bányamunkások felkeléssel próbálták régóta ki nem fizetett bérüket kiharcolni. A megrettent besztercebányai kamara Zápolyai Jánostól kért segítséget s János király ki is küldte biztosait (Szobi Mihályt, Magócsi Istvánt és Ráskai Gáspárt) és katonáit a felkelés elnyomására. A felkelés ódiumát a katolikus klérus a lutherizáló libetbányai papra, az előző évben még a Besztercebánya melletti Úrvölgyön működő Nicolai Fülöpre és Gregori tanítóra hárította. A tanítót és Libetbánya hat szenátorát letartóz-147 Kriskó Pál : A körmöci régi kamara és grófjai. Ért a tört. tud. köréből. VIII. köt. X. sz. Budapest, 1880. 52. 1. és OL. Dl. 24.318. 148 OL. Dl. 24.320. 149 Petschius, Petrus: Malleus Peniculi Papistici . . . Cassoviae 1012. 9. 1. — 1611—1615 közti feljegyzés alapján kissé bővebb szöveggel közli az eseményt E. T. E. II. köt. 424. 1. 150 Erről az állítólagos libetbányai felkelésről először a XVIII. századi protestáns egyháztörténetírók emlékeznek meg. Egykorú forrás vagy okleveles anyag a fe Ikelésrő nem ismeretes. Minthogy azonban a libetbányai levéltár elpusztult, a többi bányaváros levéltár 1527-re vonatkozó anyagát pedig nem volt alkalmam átnézni, nem tudom megállapítani, hogy a besztercebányai felkelés történetének hagyományon alapuló variánsáról vagy pedig az előző évek mozgalmainak továbbrezgéséről van-e szó. 7 Századok 2.
