Századok – 1952

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364

Л BESZTERCEBÁNYAI BÁNYÁSZ TELKE LÉS 387 azok, akiket a városi és kamarai hatóságok névszerint nem denunciáltak, s akiknek nem volt vezetőszerepük a felkelésben, az alábbi feltételek mellett kaptak kegyelmet : 1. Ha titkos szövetségeiket és összeesküvésüket fölbontják és soha többé ilyen összeesküvésben, felkelésben nem vesznek részt, s zászlókkal, hadirendben, kürtök és dobok hangja mellett soha nem vonulnak fel a városiak vagy mások gyalázatára. 2. Ha a jövőben engedelmeskedni fognak a királynak, királynénak, azok kamarai tisztviselőinek és a városi hatóságoknak. 3. Ha örökre szakítanak a lutheránus eretnekséggel és alávetik magukat a római pápának, az esztergomi érseknek és a városok plébánosainak. Ezenfelül megtiltotta a nádor azt is, hogy a bányamunkások puskával vagy más fegyverrel felfegyverkezve belépjenek a városokba ; csupán egy kézifejszét vili ettek magukkal. Végül a hodrusi bányászokat és más munkásokat a selmeci városi tanács tagjai iránt engedelmességre kötelezték »minden dologban« és megtiltották, hogy a selmeci bíró és tanács engedélye nélkül bárki is a munkások közül érinteni vagy megütni merészelje azt a rudat, amellyel a munkásokat gyűlésre szokták összéhívni. Az ítélkező nemes urak azonban mégsem érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy a felkelők egyetlen követelését se teljesítsék. A legkiáltóbb visszaéléseket orvosolniok kellett, hacsak nem akartak a közeljövőben egy újabb, , még elkeseredettebb bányászfölkeléssel megküzdeni. Ezért engedélyezte a nádor azt, hogy a besztercebányai hetivásárokon városon kívüli mészárosok \ és vargák árusíthassanak húst illetve bocskort, nehogy a bányászoknak a városi mészárosok és vargák dupla árait kelljen megfizetniök és ezért parancsolta meg a Selmecbányái városi tanácsnak, hogy a bort a hodrusi kocsmában se mérjék drágábban, mint amennyi a jogos ára. Hogy a besztercebányai kézművesek és a bányamunkások szövetségét megbontsák, megtiltotta a nádor, hogy a szabók, timárok, építőmesterek és más kézművesek a városi hatóságok engedélye nélkül a bányák művelésére vagy a bányászok körébe menjenek. A Werbőczy-féle vérbíróság minden tőle telhetőt megtett a bányászmozgalom megsemmisítésére. A vezetőket kivégezték vagy menekülésre kénysfcerítették, a munkástömegeket újra alávetették a királyi, kamarai és városi hatóságok uralmának s a katolikus egyház városi plébánostól esztergomi érseken át egészen a római pápáig terjedő kizsákmányoló gépezetének, tilalmakkal választották le a bánya- és kohómunkások egységes tömbjéről szövetségeseiket, a kézműveseket és mesterembereket, és súlyos csapást mértek a besztercebányai bányamunkások szervezetére, a »Krisztus szentséges teste« társulatra. A »Krisztus szentséges teste« társulatot egyházi jellege megvédte a feloszlatástól, azonban a nádor megállapította, hogy vagyonával »rosszul« gazdálkodtak és a pénzt »világi és haszontalan célokra« (értsd : a felkelés céljaira) fordították s ezért a városi hatóság ellenőrzése alá helyezte. A társláda négy kulcsa közül ezentúl kettőnek a városi tanács két tagjánál kellett lennie s csak kettő marádhatott a bányászoknál. Egyben kötelezte a társulatot a nádor arra, hogy vagyonából különböző egyházi célokra jelentős összegeket adjon.