Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
I 38ß HECKENAST GUSZTÁV jó pénzben kívánja. Ami a feudális urak egymásközti üzleteiben magától értetődik és természetes, az a bányászok esetében halállal büntetendő. 1526 április 13-án ült össze Werbőczy elnökletével a zólyommegyei nemesekből megalakított bíróság. A nádor látszólag pártatlan volt. Meghallgatta mind a városok, mind pedig a bányászok képviselőit. A városok szóvátették, hogy a bányamunkások közül többen kisiparral, főleg szabósággal foglalkoznak, hogy a bányászok segélyezésére szolgáló »Krisztus szentséges teste« társulat vezetőit a tanács hozzájárulása nélkül választják, tehát kivonják szervezetüket a patrícius-bányapolgárok ellenőrzése alól, a társládában levő pénzt saját céljaikra használják és folyton lázonganak.110 A bányászok képviselői is előadták sérelmeiket, amelyek ismételten felkelésre kényszerítették őket. A magasabb munkabérért, jobb életért vívott küzdelmük szorosan összefonódott a termelőerők védelmével, a termelés fejlesztésével.11 1 Werbőczy mindkét fél meghallgatása után »ítélkezett«. A fegyveres karhatalomba támaszkodva elfogatta és azonnal kivégeztette a bányászok vezetőit. Az ez alkalomból kiállított ítéletlevél,11 2 miután röviden összefoglalja a felkelés történetének fővonásait, megállapítja, hogy a bányászok bizonyos követelései jogosak; mégis elrendeli megbüntetésüket, példaadás kedvéért, mert »vakmerő« összeesküvéssel felkeltek uraik ellen és tömegbe verődve »inkább kényszeríteni, mint kérni akarták őket«. A vérbíróság véleménye szerint tigyan a felkelés valamennyi résztvevője halált érdemelne, mégis figyelembe véve, hogy a tömeget vezetői »félrevezették«, csupán a felkelés vezéreire mondták ki a halálos ítéletet. A vezetők egyrésze el tudott menekülni Morvaországba, ezeknek »vagyonát« elkobozták. Elbujdostak az inkvizitori buzgalmú Werbőczy elől a lutheránus prédikátorok is ; Bernhard Simon, aki az év elején érkezett Selmecbányára, szülőföldjére, a sziléziai Teschenbe menekült és nem mert többé visszatérni Magyarországra.113 A többi felkelő, 110 Jurkovich i. m. 380—381. 1. Azt, hogy a felkelő bányászok szervezetük pénzét a maguk céljaira fordították, utóbb a városi tanács leplezetlen rosszindulattal így fejezte ki : »... das galt vonn der Stat mit geweitiger hannd genumben . . . selber vnnder ain ander gestolln . . . « U. o. 412. 1. 111 V. ö. a selmeci és hodrusi bányászoknak a nádorhoz intézett kérvényével, melynek tartalmát a márciusi felkelés okainak tárgyalásánál ismertettem. OL. Selmecbánya, lt. I. 160. 112 Werbőczy ítéletlevelét először Katona adta ki (i. m. XIX. köt. 579—588. 1.), újabb kiadása E. T. E. I. köt. 251—256. 1. Az ítéletlevelet — a kifejezetten besztercebányai vonatkozású részektől eltekintve —- a Selmecbányái példány alapján ismertetem. (OL. Selmecbánya lt. II. 975. Az oklevél királyi átiratának töredéke ÓL. Dl. 48.302.) A besztercebányai példánnyal közös első része a Selmecbányái ítéletlevélnek valamivel bővebb — alighanem a besztercebányai példányt kiadó Katona egyes részeket kihagyott. A kihagyott részek a bányászok szerepét hangsúlyozzák a felkelésben, pl. a bevezető mondatban »et ductu quorundam sectorum non sin j grandi civium et inhabitatorum ipsarum civitatum sed et aliorum incolarum parcium istarum jactura et incomodo protacta et inagitata«, ugyanebben a mondatban a résztvevőket kifejezetten megnevezi »ceteros scilicet laboratores et op.Darios« ; a kegyelem feltételei első pontjának vége a Selmecbányái példány alapján »aut aliter vaxillis sew bandarijs erectis sonitu tubarum aut timpanorum in desp c.tum et contumeliam civitatensium aut aliorum turmatim incedere« résszel bővül. Ugyancsak hiányzik Katona kiadásából a mesteremberek és a bányászok közti kapcsolatra vonatkozó rész : »Ceterum quod sartores cerdones aliosque mechanice artis magistros vei artifices de civitate ipsa Bistriciensi ad culturam montanartun aut aliter in medium eorum preter voluntatem et consensum judicis et juratorum civium eïusdem civitatis Bistriciensis educere collocareque non presumpmant.« 113 OL. Selmecbánya lt. II. 640.
