Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
A BESZTERCEBÁNYAI BÁXYÁSZI'ELKELÉS 381 lutheránus pap, Cordatus Konrád és Kressling János szabadonbocsátása érdekében.8 7 A prédikátoroknak nemsokára bekövetkezett szabadonbocsátása valószínűleg hatással volt a mozgalom újabb fellendülésére 1526 tavaszán. Cordatus Konrád ugyan kiszabadulása után végleg elhagyta Magyarországot, Kressling János azonban visszatért Körmöcbányára. Ugyanezidőtájt mutatkozott be Selmecbányán Bernhard Simon morvaországi lutheránus prédikátor,88 és más bányavárosokban is működtek a reformáció terjesztői, így a Besztercebánya melletti jfŰrvölgyön, a rézbányászat központjában Nicolai Fülöp, akit később a bányászmozgalommal való kapcsolata miatt máglyán égettek meg.89 Az 1526. újesztendő még viszonylagos nyugalomban találta a bányavárosokat. Csupán II. Lajos király január 22-i rendelete, amely megtiltja, bogy egy régi dénár helyett három, négy vagy még több új dénárt követeljenek a polgárok,90 mutatja, hogy a pénzügyi kérdés megoldatlan, s ezért a bányászmozgalmak átmeneti szünetelése nem tarthat sokáig. A kamaragrófok egyelőre nem tartottak a mozgalom újabb fellendülésétől. 1526 február második felében alkalmasnak találták az időt a bányamunkásság régóta fogvatartott vezetői, mint felségsértők fölötti ítélkezésre, s ilyen értelmű utasítást is küldtek Selmecbánya városának.91 A két kamaragróf azonban nem jól ítélte meg a helyzetet. A bányász mozgalom vezetői fölötti ítélkezésre nem került sor. A bányászmozgalom lángja március első napjaiban még az elmúlt év szeptemberi eseményeinél is magasabban lobogott. A fegyvere^ felkelés 1526 márciusának első napjaiban robbant ki Besztercebányán. Vezetői most is a vájárok voltak, akik maguk mellé állították a munkások és napszámosok »műveletlen és egyszerű népét«, s esküvel megerősített titkos szövetségben egyesítették őket. Csatlakoztak a felkeléshez i a három bányaváros, Besztercebánya, Selmecbánya és Körmöcbánya munkásnépén kívül a szomszédos helységek elsősorban Hodrus bányamunkásai,. valamint a városi kézművesek egy része is.92 A fegyveres felkelést elsősorban az váltotta ki, hogy nem fizették, illetve nagyon silány pénzzel fizették a munkások bérét. Mint ahogy a selmeci és hodrusi bányászok utóbb a nádorhoz intézett kérvényükben elmondták, nagyfokú uzsora folyt a pénzzel, 100 új jó pénzért általában 300 régi rossz pénzt adtak, egy aranyért pedig 400 darabot a silány pénzből. Miközben a pénzrontás következtében az összes áruk és különösen az élelmiszerek megdrágultak, a bányászokat egyre rendszertelenebbül és egyre értéktelenebb pénzzel fizették, úgyhogy már jóformán semmit sem tudtak vásárolni. A 87 E. Т.Е. I. köt. 227. 1. 88 Szálkái László esztergomi érsek erre vonatkozó 1526. jan. 17-én kelt levelét pontatlan regesztával és hibás keltezéssel kiadta Karácsonyi János-. E. T. E. I. köt. 264.1. Az eredeti : OL. Selmecbánya lt. II. 80"3. 89 Zoványi i. m. 61. 1. 90 OL. Selmecbánya lt. II. 313. 91 OL. Selmecbánya lt. II. 935. 92 Az 1526 márciusi fegyveres felkelés okainak és lefolyásának szükszakvú forrásai Burgio Antal báró, pápai legátus jelentései (Mon. Vat. II. sor. I. köt. 333—335. 1.), a selmeci és hodrusi bányászoknak a nádorhoz intézett kérvénye (OL. Selmecbánya lt. I. 160.), Werbőczy István nádor ítéletlevele (Katona i. m. XIX. köt. 579—588. 1., illetve E. Т. ЕЛ. köt. 251—256.1. és OL. Selmecbánya lt. II. 975.), és Jurkovich i. m. 379—380. és 422. 1. a besztercebányai levéltárból kiragadott anyag alapján. 6*
