Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
A BESZTERCEBÁNYAI B Á N Y ÄSZ F E L К TÎ L fi S 373 kápolna volt, tagjai eredetileg a szentmise alkalmával heti érctermelésük egy részét ajánlották fel a társulat — úgy látszik akkor még kizárólag vallásos — céljaira. (Ezt az adományt »Liebfrauenerz«-nek, »Marienerz«-nek nevezték.) A Thurzó—Fugger-féle rézvállalat megalakulása nyomán, 1496-ban vált a vallásos társaság a bánya munkásság segélyező szervévé.47 Ettől kezdve — a teljes kibányászott rézmennyiségre igényt tartó vállalat kezdeményezésére - az ércadományt minden forintnyi bér után 2 dénárral váltották meg, s az összegyűlt összeget világi célokra, elsősorban beteg és elaggott munkástársaik segélyezésére fordították. A társulat vagyonának, az úgynevezett bányatársládának a kezelésére a bányászok mellett mind a városi tanács, mind a Fuggerek tisztjei igényt tartottak. Amikor ezt az igényüket érvényesítették, az komoly kárt okozott a munkásságnak : a városi tanács a »Liebfrauenerz<i-adományozás szokását kívánta mindenáron felújítani, azaz a szociális tendenciát háttérbe szorítani a vallási célok javára, a Fuggerek tisztjei pedig, mint a társláda kezelői, elsikkasztották a társulat pénzét. Végül a Thurzó—Fugger társaság beleegyezésével maguk á bányászok kezelték a társládát, s abba egészen a bányászfelkelés bukásáig nem engedtek bele.szólást a városnak.48 1514-ben, a magyarországi parasztháború évében, a bányászok sztrájkba léptek, mert a szomszédos feudális földesurak, a Dóczyak, több breznóbányai társukat börtönbe vetették.4 9 Ekkor II. Ulászló király megparancsolta, hogy az elfogott bányászokat bocsássák szabadon, nehogy a bányavárosokban felkelés törjön ki, s nehogy a felkelő bányászok Dózsa seregeihez csatlakozzanak.50 A feudális uralkodóosztálynak ekkor sikerült megakadályoznia a bányászfelkelés kitörését, így a parasztháború nem kapott komoly támogatást a bányavárosok plebejus népe részéről. Vannak azonban arra utaló adatok, hogy a bányászok nagy számban hagyták el ebben az időben a bányavárosokat,51 s minden valószínűség szerint annak a parasztseregnek siettek a segítségére, amely a bányavárósok szomszédságában működött, s utóbb Körmöcbánya és Szentkereszt között szenvedett vereséget.52 A parasztháborúban résztvett bányászok a földesurak bosszúja elől szülőföldjükre, Morvaországba menekültek, s innen tértek vissza néhány év múlva Selmecbányára 179-en, Besztercebányára pedig 200-nál is többen.53 Az 1525 előtti évekből több bányászmegmozdulásról tudunk. Egy 1521-i oklevél említi a hodrusi bányamunkások Selmecbánya ellen irányuló összeesküvését, amely »az elmúlt években« volt,5 4 egy 1525 őszén kelt levél pedig három évvel azelőtti, vagyis 1522-i bányászmegmozdulást említ, ugyancsak Hodruson.5 5 Az 1525 — 26. évi felkelés közvetlen kapcsolatát azonban 47 JurJcovich i. m. 114. 1. 48 U. o. 151. és 418. 1. 49 Molnár Erik i. m. 181. 1. 60 Iványi Béla : Oklevelek az 1514. évi pórlázadás történetéhez. Tört. Tár, 1904. 221—222. 1. 51 OL. Selmecbánya lt. II. 493. Körmöcbánya 1514. jún. 22-én kelt levele Selmecbányának : alig elégséges a nép a mimkára Besztercebányán és Körmöcbányán. 62 Kachelmann i. m. III. köt. 141—142. 1. 53 Ernyei—Karsai i. m. 808. I. 54 OL. Selmecbánya lt. II. 701. 65 » . . . vor dray iaren haben sich gar fast gegen eu(er) h (erschafft) entgprüst vnd haben die füncken auffgyplossen : ... « OL. Selmecbánya lt. II. 376. I
