Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK l'TJA 31 következtében befolyásuk jelentékenyen megnőtt ott is, ahol, mint Franciaországban, Olaszországban és egyebütt, nem a Szovjetunió verte ki a fasisztákat. Egy darabig elhallgatott e rágalom, de aztán újra éledt s ma már, hogy úgy mondjuk, aranyalapja és tengelye az ellenséges hírverésnek. Mi a Szovjetunió szerepe a népi demokrácia megteremtésében? A Szovjetunió hősi hadserege szabadított fel bennünket is a német fasiszták és nyilas csatlósaik szörnyű rabsága alól. Ezzel a tettével megnyitotta a demokratikus fejlődés előtt az utat. Világos, hogy népi demokráciánk létrejöttének döntő előfeltétele, kiindulópontja a Szovjetunió hősi harca és győzelme : enélkül nem valósulhatott volna meg. Ez a tudat ma már a magyar dolgozó nép közkincse és soha el nem múló hálájának forrása. A Szovjetunió hadserege eleve kilátástalanná tette a magyar reakció olyan fegyveres kísérleteit, mint amelyek az orosz forradalomban Djenyíkin, Kolcsak és más fehérgárdista tábornokoké voltak. Elsősorban a Szovjetunió fegyveres erői tették lehetővé, hogy nálunk az ellenforradalom uralmának visszaállítására nem mert ilyen véres eszközökhöz nyúlni. A Szovjet Hadsereg védett meg bennünket az imperialista intervenciótól is. A Szovjetunió védett bennünket a nyugati nagyhatalmak diplomáciai beavatkozásával szemben, segített nekünk a békekötésnél, külpolitikai kapcsolataink kiépítésénél és megszilárdításánál. Mindez természetesen segítette a kommunista befolyás megerősödését, mert a rokonszenv, mely dolgozó népünkben a tettek nyomán a Szovjetunió iránt erősödött, megkönnyítette a mi munkánkat is. Az újjáépítésnél s azóta is száz formában éreztük a Szovjetunió támogatását és segítségét s természetes, hogy a hála, amellyel dolgozóink e támogatást viszonozták, ugyancsak nagy segítséget jelentett számunkra. A legnagyobb segítség az az útmutatás és tanács'volt, amelyet nehéz, bonyolult helyzetekben bölcs tanítónktól és vezérünktől, a nagy Sztálintól kaptunk s amely mindig jónak, helyesnek, sokat szenvedett magyar dolgozó népünk érdekében állónak bizonyult. Mind e tényezők nélkül nem jött volna létre népi demokráciánk, fejlődése nem lett volna ilyen gyors és erőteljes és súlyos megrázkódtatásoktól mentes. A szovjet »beavatkozások« hazánk ügyeibe elég gyakoriak voltak és nagy hasznára váltak pártunk megerősödésének, csak nem úgy, ahogy az imperialisták beállítani szeretnék. A Szovjetunió úgy avatkozott be, hogy elengedte a jóvátétel felét, hogy a békekötésben megállapított határidő előtt hazaengedte hadifoglyainkat, hogy megindította s nyersanyaggal látta el iparunkat olyan időben, amikor ezt máshonnan nem tudtuk volna beszerezni, élelmet küldött, amikor meg voltunk szorulva. S mert e nagylelkű és előrelátó lépések legtöbbször pártunk nyilvános kezdeményezésére történtek, természetes, hogy a mi népszerűségünket is emelte. Az imperialisták persze nem ilyen intervencióra gondolnak, hanem olyan véres, fegyveres akciókra, amelyeket például az angol munkáskormány vagy Trunan kormánya foganatosított a görög szabadságharcosok ellen, hogy az elűzött monarchofasiszta királyt újra visszaültesse a görög nép nyakára. Ilyen »beavatkozások« az imperialisták részéről mindennaposak, ezek a »szabad világ« fegyvertárának, az »igazi demokrácia« alkalmazásának elválaszthatatlan kellékei. Ilyesmi éppen ezért Magyarországon — és természetesen a többi népi demokráciákban — a Szovjetunió részéről soha elő nem fordult s az ellenség erre egyetlen példát nem tud felhozni, ami persze nem akadályozza meg abban, hogy a »szovjet beavatkozás« rágalmát tovább ne fújja,