Századok – 1952

Szemlék - A. Sz. Jeruszalimszkij : A német imperializmus külpolitikája és diplomáciája a XIX. sz. végén (ism. Perényi József) 269

А. С. ЕРУСАЛИМСКИЙ : ВНЕШНЯЯ ПОЛИТИКА И ДИПЛОМАТИЯ ГЕРМАНСКОГО ИМПЕРИАЛИЗМА В КОНЦЕ XIX. ВЕКА (A. Sz. Jeruszalimszkij : Л német imperializmus külpolitikája és diplomáciája а XIX. sz. végén. Moszkva, 1951. 607 1.) Jeruszalimszkij munkájának első kiadása 1948-ban a lehető legnagyobb elismerése ben részesült, megkapta a Sztálin-díj második fokozatát. Az ismertetett második bővített és javított kiadás padig már tekintetbe vette a bírálók megjegyzéseit és a legújabban publikált anyag, valamint újabb levéltári kutatások alapján részletesebben foglalkozik több fontos problémával, melyeket Jeruszalimszkij az első kiadásban csak érintett. A felhasznált források és az irodalom jegyzéke azt mutatja, hogy Jeruszalimszkij valóban szakavatott kézzel nyúlt forrásai kiválasztásához. Igen fontos probléma ez ilyen diplomáciatörténeti munka megírásánál, ahol a kutatót lépten-nyomon a hatalmas anyagban való eltévedés fenyegeti. A forrásanyag kiválasztása csakis szigorú tudományos kritika alapján történhetik meg. Jeruszalimszkij ezt biztos kézzel, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak útmutatásai nyomán végezte el. Most olvassuk először azoknak a hatalmas német ós angol forráskiadványoknak marxista-leninista kritikáját, melyek meghatározott politikai célokat követtek ós állandóan megtévesztették és még ma is megtévesztik a gyanútlan, jóindulatú burzsoá kutatókat, míg a tudatos hamisítóknak kitűnő támaszt nyújtanak. Ugyancsak megtaláljuk a könyvben a hatalmas memoárirodalom legfontosabb darabjainak kritikáját is. A nehezen hozzáférhető szovjet forráspublikációk és elsősorban a cári külügyminisztérium eddig ismeretlen anyagának felhasználása padig egészen új parspaktívákat nyitott mag Jeruszalimszkij számára. A marxista klasszikusok ós elsősorban Lenin sokszor hangsúlyozták a burzsoá nagyhatalmak külpolitikája tanulmányozásának elsőrendű fontosságát a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából. Ennek a követelménynek kíván Jeruszalimszkij eleget tenni olyan problémakör kiválasztásával, mely csirájában már tartalmazza az első világháború okait. A monográfia aránylag nem nagy időt ölel fel. Az 1895—96 évi transvaali ^álsággal kezdődik és az 1900. évi világgazdasági krízissel végződik. A transvaali epizód már teljes egészében mutatja azokat a jegyeket, amelyek a német ós az angol imperializmus ellentéteit jellemzik. Ez e két ország világuralomra törő politikájának első komolyabb összeütközése. Az 1900. évi általános gazdasági válság pedig nagyban hozzájárul a német kartellek megerősödéséhez, s így megnyitja az utat ahhoz az új német expanziós politikához, mely végül is az első világháború kirobbantásához vezet. Jeruszalimszkij az első fejezetben a német imperializmus speciális vonásaival, a német imlitarizmussal és a német diplomácia jellegével, céljaival ós módszereivel foglalkozik. Részletes analízis után megállapítja, hogy mind a hadsereg, mind pedig a diplomácia Németországban a junkerek kezében van, mely osztály együttdolgozva a monopoltőke egyes csoportjaival, azok céljait követi ós rávezeti Németországot a világpiac újrafelosztásának veszélyes útjára. A kapitalizmus egyenetlen fejlődésének törvénye teljes súlyával érvényesül. A második fejezet a transvaali válságot tárgyalja, amikor az angol és német imperializmus először ütközik össze 03 éppan a gyarmiti kérdésben. Bár a diplomáciai válság aránylag simán megoldódott, mégis fontos szerepet játszott a további fejlődós szempontjából. Nyilvánvalóvá vált a német külpolitika agresszív kalandor jellege, és ami a döntő, a kudarc nagy mórtékben fokozta a német uralkodóosztályok soviniszta, agresszív beállít ottságát. A következő fejezetben Jeruszalimszkij részletesen foglalkozik a német diplomácia szerepével a hármas szövetség keretei között, miközben kitér az osztrák-magyar monarchia szerepére is. Ezután a törökországi örménymészárlások idején kitört úgynevezett közel-