Századok – 1952

Szemlék - A. E. Kunylna: Az amerikai világuralmi tervek kudarca 1917—1920-ban (ism. Gál Éva) 265

266 l SZEMLE ebből a célból támogatta a burzsoá Ideiglenes Kormányt, támogatta Kornyilovot *és minden ellenforradalmi erőt. Az Októberi Forradalom győzelme után még veszettebbül harcolt a proletárhatalom ellen, felhasználva ennek a harcnak minden formáját. Az Egyesült Államok kormánya volt az első, amely már 1917 novemberében blokád alá vette a Szovjetköztársaságot. 1917 decemberében az antant-országok az USA részvételével konferenciát tartottak Párizsban, ahol a Szovjetoroszország elleni fegyveres intervenció tervét vitatta meg. Ezen a konferencián, amelyen a forradalom eltiprásáról és Oroszország szétdarabolásáról jött létre megegyezés, kezdeményező szerepet játszott az USA, amelyet House ezredes, Wilson bizalmasa képviselt. Az Egyesült Államok kezdetben elsősorban a belső ellenforradalmi erők támogatásával, felfegyverzésével vélte elérni célját. Az amerikai imperializmus mindenfajta ellenforradalmi erőt támogatott, pénzzel, fegyverrel, anyaggal : az USA volt a legfőbb szervezője a fehérgárdista lázadásoknak, összeesküvéseknek. Az Egyesült Államok diplomatái — élükön Francis követtel — voltak az ellenforradalom központjai. Egész Szovjetoroszországot elárasztották a »diplomata«, »szakértő« és egyéb álnév alá rejtett amerikai kémek, ügynökök, akik lázasan szervezték az ellenforradalmat. Ezt a módszert az amerikai imperialisták ma is nagyon kedvelik, a második világháborút követően ugyanezt a módszert igyekeztek felhasználni a népi demokratikus államokban. Az Egyesült Államok intervencióra ösztökélte a többi imperialista államot is, ' elsősorban Japánt, majd amikor látszott már, hogy a belső ellenforradalmi erőkkel nem tudnak sikereket elérni, maga is fegyveresen beavatkozott. Amerikai katonai egységek már 1918 nyarán behatoltak szovjet területre, természetesen hadüzenet nélkül. Az amerikai katonák hallatlan kegyetlenkedéseket vittek véghez a dolgozó lakosság között — olyan kegyetlenkedéseket, amilyeneket napjainkban, nagyobb méretekben, Koreában folytatnak. És mialatt mindezt tették, kifelé állhatatosan bizonygatták, hogy a legnagyobb jóindulattal, a legbékésebb szándékkal viseltetnek a szovjet nép iránt és ellenzik a fegyveres beavatkozást. Erre a hazugságra azért volt szükség, hogy félrevezessék a világ népeit, elsősorban az amerikai népet, amelynek haladó körei rokonszenveztek a szovjet néppel és ellenezték az amerikai kormány intervenciós politikáját. 1918 végétől kezdve aztán az amerikai imperialisták már félredobták az álarcot és nyiltan folytatták a fegyveres beavatkozást. Jellemző az amerikai imperializmus módszereire az, hogy miként fosztották ki a megszállt területek dolgozó orosz lakosságát (eltekintve most a közvetlen fosztogatásoktól). Lansing amerikai külügyminiszter közvetlen utasítására úgynevezett »árucserét« szerveztek az orosz parasztság között : Nyugat-Szibériában és Turkesztánban óriási mennyiségű gabonát szereztek, úgy, hogy »cserébe« ócska, eladhatatlan amerikai rongyokat adtak. A fillérekért megszerzett orosz gabonát aztán Észak-Oroszországban, az általuk megszállt területeken elcserélték értékes nyersanyagokra. Ez az üzlet óriási hasznot hajtott az amerikaiaknak, s ugyanakkor az amerikai propaganda az egész akciót, mint amerikai »segítséget«, az amerikai »humanitás« megnyilvánulását igyekezett feltüntetni (87—88. o.) A forradalmi hullám Oroszországból Európa többi részére is átcsapott. Forradalmak lángoltak fel a közép- és keleteurópai államokban, s a győztes országokban is erősödött a munkásmozgalom. Az Egyesült Államok veszett dühhel vetette rá magát az európai forradalmi mozgalmakra. Kezdeményező és vezetőszerepet játszott a német forradalom eltiprásában, az ausztriai forradalmi mozgalom elfőj tásábanfc

Bennünket különösen közelről érint a Magyar Tanácsköztársaság megfojtásában játszott szerepe. Kunyina könyve aránylag elég részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és sok érdekes, eddig nem ismert adatot közöl. Az Egyesült Államok eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia fenntartását tervezte, abból a célból, hogy Szovjetoroszorszaggal szemben erős ütközőállamot képezzen. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a monarchia nem tartható fenn, amikor a tömegmozgalmak csapásai alatt a monarchia szétesett alkotórészeire, és az új államokban burzsoá kormányok jöttek létre, ' akkor az USA minden eszközzel támogatta ezeket a kormányokat a belső forradalmi mozgalom elleni harcban. A magyarországi Károlyi kormány is elsősorban az USA-ra támaszkodva folytatta ellenforradalmi politikáját. »Magyarország reménysége három szóban van : Wilson, Wilson és mégegyszer Wilson«, — mondotta a magyar miniszterelnök (136—137. o.). Az USA, éppúgy, mint Oroszországban, Magyarországon és egész Délkelet-Európában is, már a proletárforradalom kitörése előtt ádáz küzdelmet folytatott a haladó, forradalmi erők ellen, csirájában akarta