Századok – 1952

Szemlék - A. E. Kunylna: Az amerikai világuralmi tervek kudarca 1917—1920-ban (ism. Gál Éva) 265

SZEMLE 267 megfojtani a forradalmat. 1918 decemberében az Egyesült Államok egy Coolidge nevű kém vezetésével speciális küldöttséget küldött Bécsbe, amelynek feladata az volt, hogy megszervezze a forradalom elleni harcot a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén. Coolidge 1919 januárjában találkozott Károlyival, s ennek során azt kövtetelte, hogy a magyar kormány fokozza a harcot a forradalmi mozgalom ellen, hozzon kíméletlen rendszabályokat (137. o.). Ugyancsak 1919 januárjában az USA európai kémközpontjának egyik vezetője, Gibson, akit az amerikai külügyminisztérium az ellenforradalmi erők szervezésével megbízott, szintén tárgyalásokat folytatott Károlyival. Ennek során azt követelte, hogy a magyar kormány alkalmazzon tömegterrort a magyar proletariátus ellen, tartóztassa le a kommunistákat (137. o.). Mint ismeretes, a magyar burzsoázia, a szociáldemokraták aktív közreműködésével, híven teljesítette ezeket a kívánságokat, s nem sokkal e tárgyalások után be is következett a kommunisták letartóztatása, a forradalmárok kegyetlen üldözése. Da az USA-megbízottak mégis aggódtak — teljes joggal, — ezeknek a rendszabályoknak sikere tekintetében, nem bíztak abban, hogy a burzsoá kormány elég erős lesz a forradalom elfojtására. Ezért ugyanakkor állhatatosan követelik kormányuktól, hogy a forradalom megakadályozására küldjenek szövetséges csapatokat Magyarországra (138. o.). Az amerikai kémek aggodalma indokoltnak bizonyult. 1919 március 21-én a magyar proletárforradalom elsöpörte a burzsoá kormányt. Az amerikai imperialisták természetesen nagy rémülettel ós felháborodással fogadták a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának hírét, s egy percre sem nyugodtak bele kudarcukba. Kunyina az amerikai kémjelentósekből vett idézetekkel illusztrálja, hogyan szervezték az amerikai imperialisták az első perctől fogva a Tanácsmagyarország elleni fegyveres intervenciót. Amikor pedig az USA sürgetésére az ellenforradalom nemzetközi vezérkara, a párizsi békekonferencia elhatározza, hogy a román és csehszlovák burzsoázia által rendelkezésére bocsátott csapatokkal megindítja a fegyveres beavatkozást, a Coolidge-féle amerikai misszió közvetlen kapcsolatot létesít a támadó intervenciós csapatok parancsnokságával, •s Budapestről kémjelentésekkel látja el. Az Egyesült Államok az intervencióban Ausztria csapatait is fel akarta használni és ebben az osztrák szociáldemokraták, Kari Rennerrel az élükön, készséges támogatást nyújtottak. Az amerikai imperialisták, a magyar nép elleni merényletükben a jobboldali szociáldemokratákra támaszkodtak, akik —• akárcsak napjainkban —, akkor is feltétlen kiszolgálói voltak az amerikai imperializmusnak. Az USA megbízottai kezdettől i fogva kapcsolatban álltak a jobboldali szociáldemokratákkal és az ő segítségükkel igyekeztek — a kívülről jövő fegyveres támadással egyidejűleg — belülről is összeesküvést szervezni a proletárhatalom ellen. A bécsi amerikai misszió vezetője, Halstead közvetlen tárgyalásokat folytatott az áruló Böhm Vilmossal, akit az amerikai imperialisták a Tanácsköztársaság megdöntését követő ellenforradalmi kormány tagjakónt vettek számításba. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után, amelyben az amerikai imperializmus kezdeményező és vezetőszerepet vitt, ugyancsak az amerikai imperialisták segítettek a fehér terror megszervezésében. Amerikai katonatisztek, Bandholz tábornok ós Yates ezredes szervezték meg a hirhedt magyar csendőrsóget, sőt Yates a magyaa rendőrség és csendőrség főnöke lett a forradalom véres eltiprása idejére. A Kunyina munkájában közzétett adatok ismét meggyőzően bizonyítják, hogy az amerikai imperializmus mindig is halálos ellensége volt a magyar népnek, éppúgy, mint a világ valamennyi népének. Kunyina külön fejezetben foglalkozik az amerikai agresszió egyik burkolt eszközével, az amerikai úgynevezett segélyszervezettel, az ARA-val. Ennek vezetője Herbert Hoover, a hétpróbás reakciós, a Szovjetunió és mindenfajta haladás esküdt ellensége volt. Ennek a szervezetnek lényegében kettős célja volt : segíteni a forradalom elfojtását az európai országokban, és ugyanakkor gazdaságilag leigázni, az amerikai tőke érdekterületévé tenni az európai államokat. Mindezt a »jótékonyság« és az »emberiesség«, az amerikai »nagylelkűség« visszataszítóan képmutató, hazug álarcában, akárcsak napjainkban a hírhedt Marshall-terv. A. E. Kunyina könyve foglalkozik még az amerikai világuralmi törekvések egyéb megnyilvánulásaival : a tengerek feletti uralomért folytatott harccal, a gyarmati expanzióval ós a világuralmi tervekkel kapcsolatban Anglia és az Egyesült Államok közötti ellentétekkel. Mégis, amint ezt a szovjet kritikák felróják, nem mutatja be teljességükben az amerikai világuralmi törekvéseket : nem foglalkozik a dólamerikai expanzióval (ami pedig igen jelentős helyet foglalt el az agresszív amerikai külpolitikában) ós igen vázlatosan foglalkozik a távolkeleti agresszív tervekkel.