Századok – 1952
Szemlék - A. E. Kunylna: Az amerikai világuralmi tervek kudarca 1917—1920-ban (ism. Gál Éva) 265
A. E. КУНИНА : ПРОВАЛ АМЕРИКАНСКИХ ПЛАНОВ ЗАВОЕВАНИЯ МИРОВОГО ГОСПОДСТВА В 1917—1920 ГГ. (А. Е. Kunyina : Az amerikai világuralmi tervek kudarca 1917—1920-ban) (Goszpolitizdat, 1951.) Az egész haladó emberiség leghalálosabb ellensége, az amerikai imperializmus, már születése óta nagymestere a cinikus képmutatásnak, hazudozásnak. Nem véletlen az, hogy a burzsoá történetírás és publicisztika segítségével széles körökben elterjedt, sőt még ma is uralkodik sok olyan hamis nézet, ami az amerikai imperializmus fejlődését, az amerikai külpolitikát »békésnek«, »demokratikusnak« tünteti fel. Még nálunk is él sok ilyen illúzió, ha nem is a jelenre, de legalább a múltra vonatkozólag. Ez pedig megzavarja a tisztánlátást, lefegyverez, csökkenti az éberséget. Éppen azért nemcsak történeti, hanem szorosan vett politikai jelentősége is van annak, hogy feltárjuk az amerikai imperializmus igazi történetét, a reá jellemző módszereket, eszközöket, célkitűzéseket. A szovjet történészek az utóbbi években nagy munkát végeztek ezen a téren. Eredeti források alapján feltárták az amerikai imperializmus félévszázados történetének számos igen fontos mozzanatát és szétzúzták a burzsoá történelemhamisítás hazugságait. Ezek közé a munkák közé tartozik Kunyina 1951-ben megjelent könyve. Ez a könyv igen fontos korszakban tárgyalja az Egyesült Államok szerepét : a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét követő korszakban, amikor a világ két rendszerre szakadt, amikor már megkezdődött a kapitalizmus általános válságának korszaka, s amikor az USA — az első világháború eredményeképpen — vezető kapitalista nagyhatalommá emelkedett. A burzsoá történetírás szerint az USA ebben az időben a demokrácia védelmezője, a »békeangyal« szerepét játszotta. Ezeknek a nézeteknek a hatása még egyes szovjet történó-izek munkájában is fellelhető volt. Kunyina könyve lerántja a leplet erről a hazugságról. Kimutatja, hogy az Egyesült Államok már az első imperialista világháború alatt kitűzte magának a célt : a világuralom megszerzését és ezen belül külcnöft n a cári Oroszország gazdasági leigázását, befolyási szférájába való kerítését. Az USA következetesen és kíméletlenül haladt is előre ezen az úton és már úgy látszott, hogy semmi sem áll a siker útjába, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörése és győzelme egyszeriben meghiúsulásra ítélte ezeket a terveket. A Szovjethatalom létrejötte közvetlenül megakadályozta Oroszország amerikai fólgyarmattá való süllyedését, és mivel a proletárforradalom győzelme s az első szocialista állam megszületése alapjaiban ingatta meg az egész kapitalista társadalmat, közvetve állandó, halálos veszélyt jelentett a világimperializmus létére. Érthető, hogy valamennyi kapitalista hatalom ádáz gyűlölettel támadt a világ első munkás-paraszt államára. És ezek között az országok között is az első sorokban haladt az Egyesült Államok, amely ekkor már magát tartotta a világuralom legesélyesebb jelöltjének és minden erővel harcolt a maga elé tűzött célért. Az USA volt már ebben az időben — Sztálin elvtárs kifejezése szerint — »a kapitalizmus fellegvára« és egyre inkább vált minden ellenforradalmi erő, mozgalom középpontjává. Az Egyesült Államoknak igen nagy szerepe volt a Szovjetoroszország elleni intervencióban. Erről a történetírásban korábban kevés szó esett. S ez nem véletlen. Az amerikai imperialisták annak idején mindent megtettek, hogy az intervencióban való szerepüket álcázzák. A legémelyítőbb, legfellengősebb frázisokkal jelentették ki többízben, hivatalosan, hogy »nem kívánnak beleavatkozni Szovjetoroszország belügyeibe«, hogy »az orosz népnek magának kell eldöntenie, milyen kormányformában fog élni«. A hírhedt wilsoni 14 pont 6. pontja, amely az orosz kérdéssel foglalkozik, képmutatóan kijelenti, hogy Oroszországnak joga van önállóan dönteni politikai fejlődéséről és nemzeti politikájáról. Ugyanakkor a valóságban az USA már a proletárforradalom győzelme előtt is mindent megtett a forradalmi mozgalom elfojtására,
