Századok – 1952
Szemlék - H. Balázs Éva: Jobbágylevelek (ism. Vörös Károly) 262
JOBBÁGYLEVELEK Összeállította s az előszót írta H. BALÁZS ÉVA. (Budapest, Közoktatásügyi Kiadó, 1951. 318 1.) »Vajha mind egy tsomóban köthetném azoknak alázatos törpdelmeket, a'kik magokat Excellentiád és örökös emlékezetű Méltóságos eleinek híveinek, szolgáinak, jobbágyinak vallották szüntelen lenni.« — Vizess Miklós, Károlyi Ferenc gróf csengeri jobbágya helyett a Magyar Történelmi Társulat 200 év elmultával végre »egy tsomóban kötötte« mindazokat az »alázatos töredelmeket«, megpróbáltatásokat, melyekben a magyar parasztságnak története három súlyos évszázada alatt Mohácstól egészen 1848-ig törökök, labancok, »Excellentiás Urak ós örökös emlékezetű Méltóságos eleinek« uralma alatt oly bőven volt része. A kötet anyagát központi kormányhatóságok és megyék, egyházak és különféle birtokos családok levéltáraiból elsősorban levéltárosok gyűjtötték össze : — a szerkesztés és bevezetés H. Balázs Éva munkája. A szerkesztő kétségtelenül igen jó érzékkel és helyes szempontokból végezte el az anyag összegyűjtését. A 180 levél —- valamennyi most lát e őször napvilágot — a paraszti sors összes gondját baját, szenvedését elénk tárja. Földjeiknek vagy legelőiknek teljes vagy részleges elvétele, robotterheik mórtéktelen növelése, uradalmi tisztviselők vagy éppen az uraságtól fejükre ültetett falusi bírák kegyetlenkedése és kapzsisága, török pusztítás és labanc zsoldosok garázdálkodása, katonafogdosás hálójába került parasztgyerek, állami adó, egyházi tized terhei, a földesúr által használt hamis mértékek—mind itt sorakoznak fel előttünk a legközvetlenebb élőbeszéd erejével eszméltetve rá a mai olvasót a feudáliskori parasztság nyomorára ós elnyomottságára s azokra az éles ellentétekre, melyek végig az egész korszakon földesúr és paraszt között fennállottak. A leveleket a mai olvasóhoz elsősorban a bevezetés igyekszik még közelebb hozni. Balázs Éva itt rövid de világos összefoglalást ad a jobbágyterhekről és növekedésüknek a földesúri majorsági gazdálkodással szorosan összefonódó menetéről. Ez a bevezetés lehetett volna valamivel hosszabb is, — megérte volna az, ha így a közölt levelekkel közvetlenebb kapcsolatot tud teremteni. Esetleg az is segíthetett volna, ha -a megfelelő levelek számára értékelésüknél lábjegyzetben utal. A nem szakember olvasó számára így az értékeléssel való közvetlen kapcsolattól megfosztott levelek a paraszti élet képét kissé statikussá teszik, •—- nem érzékeltetik eléggé a fejlődés menetét. Ezen a hiányosságon nem segítenek a kötet végére tett különben igen ügyesen összeállított mutatók és az egyes terheket összefoglalóan felsoroló összeállítás sem. A bevezetésen túlmenően az egyes levelekkel kapcsolatos részletkórdóseket a levelekhez készült részletes tárgyi jegyzetek igyekeznek megoldani. A jegyzetelés -— melyben a kötet szerkesztőjének is jelentős része van,— egészében jó és kielégítő, bár helyenkint nem egészen egyenletes. Néha mintha hiányát éreztük volna még bővebb magyarázatoknak az olykor kissé szűkszavú, inkább szakember szemével készített jegyzetben. Áll ez néha még egyes régies nyelvi sajátságokra is. (Pl. az ismertetésünk elején idézett mondatban nem ártott volna megmagyarázni a »töredelem« szó jelentését, mely ma egészen mást jelent mint 200 éve : akkor összetöretést, megtörtséget jelentett, amivel az esetleg nem filológus olvasó csak hosszabb gondolkodás után jönne tisztába.) Viszont Ugyanakkor ki kell emelni elsősorban a Wellmami Imre és Esze Tamás által közölt levelek mintaszerű jegyzetelését, mely az egyszerű tárgyi magyarázatokon már túlmenve olykor az egész környezetet ós háttért is megrajzolja, melyből a levél kinő. Sokkal plasztikusabban hat a levél, ha az olvasó tudja, hogy a koldusbotra jutott jobbágy még néhány éve jómódú gazda volt, vagy ha a királyhoz beadni tervezett kérvényről megtudjuk -— és szinte magunk előtt láthatjuk —, hogy hosszú ideig zsebben hordták, nem juttatták el, hanem gyűjtötték az aláírásokat és a tollforgatásban járatlan nehéz jobbágykezek számára előzőleg megvonalozni is készültek. Apró megfigyelések ezek — mégis szinte klasszikusnak nevezhető mintapéldái annak az eljárásnak, mellyel a tudós az irat minden vonatkozását kihasználva hozza azt közelebb mai olvasójához.
