Századok – 1952

Szemlék - I. Tóth Zoltán: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig (ism. Trócsányi Zsolt) 256

SZEMLE 257 A XVT. század elején ós közepén válság lép fel az aranybeváltásban. Az Erdélyen átvonuló politikai viharok magát a bányatermelést is alaposan megviselik. Bethlen Gábor erőfeszítéseket tesz a bányaigazgatás, aranybeváltás szabályozására, munkaerő biztosítására. Követi ebben a két Rákóczi György is. 1657-től azonban újból hanyatlás köszönt be, s ez a folyamat a XVII. század végére a bányászat teljes lezüllése állapotát eredményezi. A szekularizációkor a fejedelmi kincstár kezére jutott bányavidék jobbágyai szolgáltatásainak fejlődése a mezőgazdasági jellegű szolgáltatások könnyebbítése és a bányászati-termelés feltételeinek javítása irányában történik. 1651-ben a középső uradalom jobbágyai kiharcolják szolgáltatásaiknak meghatározott mennyiségű arany évi beszolgáltatásával történő megváltását. Adóterheik különösen I. Apafi Mihály fejedelemsége alatt válnak súlyosakká. További rosszabbodást jelent 1687 a Habsburg-uralom beköszöntése Erdélyben. Nemcsak a jobbágyszolgáltatások és adóterhek nehezednek a bányavidék jobbágyaira, hanem a megyei és uradalmi tisztek zsarolásai is. Harcot kell vívniok az Ábrudbányán lakó nemesekkel is, akik birtokaikat adományok útján, vétel, zálogos jószágok megtartása és földrablások útján igyekeznek növelni. Hasonlóan jártak el a falvakban lakó egytelkes nemesek, s a zálogos földek esetében a gazdagparasztok, a görögszertar -tású egyház papjai is. A gazdagparasztság köréből kikerülő uradalmi bírák az uradalmi tisztek kiszolgálóivá válnak. A földközösségnek az Érchegységben kisebb a jelentősége, mint Erdély mezőgazdasági vidékein. A mű második fejezete a gyarmatosító Habsburgoknak a bányavidéken való berendezkedését tárgyalja (1748-ig)7 Thavonat felsőmagyarországi bányaprefektus, akit I. Lipót 1699-ben a-bányavidék megszemlélésére küld, javaslatot tesz a bányaügynek az erdélyiek kezéből vffló teljes kivételére. Utóda, Seeau J. Frigyes megkezdi a bányák helyrehozását, az arany- és ezüstváltás megszervezését, a hegyvidék élelmiszerrel ellátását. A7 udvar azonban — mint ahogy a Habsburg-uralom egész ismertetett szakaszában — nem szándékszik nagyobb befektetéseket eszközölni. Kezdettől törekszik az udvar az uradalom elidegenített javainak visszaszerzésére. 1700-tól kezdve megnőnek a bányajobbágyok szolgáltatásai. Az 1746/48 években az udvar, majd az országgyűlés sorozatos bányaügyi rendszabályokat hoz. Ezek a rendlekezések azonban — ugyanúgy, mint a korábbi hasonlóak — a Habsburgok, gyarmatosító szerepének felelnek még : a magán- és népi bányászat fellendítésére, ezen keresztül az udvar jövedelmeinek növelésére irányulnak. A mű harmadik fejezete a Horia-felkelés időszakát ismerteti. A XVIII. század második felében az udvar eszközöltet bizonyos javításokat a bányaművelés technikáján és a bányaigazgatás szervezetén. Elsősorban azonban most is az aranybeváltás előmozdítása a célja. A korszak (1748—89) közepén ugrásszerűen megnőnek a bányavidék jobbágyainak terhei. 1772-ben egy feljelentés alkalmat ad a hatóságoknak arra, hogy az uradalomban folyó nagyméretű adóeltitkolás fegyverét kiüssék a parasztok kezéből. Az adó kétszeresére nő. 1775-ben sor kerül úrbérrendezésre is ; ez a gyakorlatban korlátlanná teszi a robotot. A rendezés kiélezi a gazdag- és szegényparasztok ellentéteit. I. Tóth Zoltán rámutat a névleg fizetett korlátlan robotnak a gyarmati jellegű kizsákmányolással való összefüggésére, s leleplezi az udvarnak szemforgató »jobbágyvédelmét«. A terhek növekedése és a parasztság más sérelmei következtében a parasztok kérvényező és küldöttségjáró hadjáratot indítanak. Sérelmeik a robottal, az irtás eltiltásával, elvételével, a taxa emelésével, az adók, közterhek súlyosbodásával, a falusbírák garázdálkodásaival, speciális bányászsérelm.kkel, a koc-málá^i joggal, ortodox vallási sérelmekkel kapcsolatosak. A küldöttségjárás eredménytelensége vezet azután a fegyveres felkelésig. Szerző itt, a Horia-felkelés ismertetése előtt, vázolja a Sofronie-mozgalom eseményeit. A mozgalom a vallási unió erőszakos felszámolásáért, ezzel a román parasztok szervezetének törvényességéért folyt — állapítja meg. Maga Sofronie nem annyira a parasztok, mint inkább az egyház képviselője volt ; ez magyarázza meg ingadozását. A Horia-felkelés részletes ismertetését a szerző szándékosan nem tűzte ki célul. Azon a néhány oldalon azonban, amit magáról a felkelésről ír, kiválóan veti fel a felkelés olyan alapkérdését, mint a parasztkérdés ós nemzeti kérdés kapcsolata, a felkelés célja, s olyan kapcsolatos kérdést, mint a gazdagparasztok árulása. Rámutat arra a nyomra, amelyet a Horia-tól kapott csapás az erdélyi uralkodóosztály gondolkodásában hagyott. A felkelés kényszerítette II. Józsefet az 1785—6-ban a parasztságnak tett engedményekre. 17 Századok