Századok – 1952

Szemlék - A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848–1890. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. k.; ism. Kató István) 244

248 l SZEMLE Munkásegylet ezt nem emelte a tudatosság fokára. Frankel tette az első kísérletet, hogy a munkásosztály forradalmi osztályharcát és a nemzeti függetlenségért folyó szabadság­harcot összeforrassza. Sajtója küzdött először a magyar munkásmozgalomban szocialista öntudattal a nemzeti elnyomás ellen. Az Arbeiter-Wochen-Chronik megmutatja, hogy 1848 folytatója a forradalmi munkásmozgalom : »Azok a márciusi napok, amelyeket hazánk az 1848-as esztendőben átélt, nekünk szociáldemokratáknak is fontos emlék­napjaink, mert megmutatják, mire képes a zsarnokság ellen fellázadó nép ... mi mindent lehetett volna még elérni, ha a nép győzedelmeskedett volna! . . .«. Majd az ország elnyo­mott helyzetét elemzi. »Van felelős magyar minisztériumunk, de éppen úgy függünk a bécsi kormány szeszélyeitől, mint azelőtt. Van valamiféle honvédelmünk, de nincs magyar néphadseregünk ... mi nem ismerünk nemzetiségi perpatvart, szeretjük népün­ket, hazánkat, -— szabaddá akarjuk tenni, de azt is akarjuk, hogy velünk együtt szabad legyen minden nép, minden nép egy nagy szabad egységes szövetséget képezzen. Ó nép emlékezz a márciusi napokra ... és ne engedd, hogy ismét 32 esztendő múljék el tettek nélkül.«14 A cikk nincs jegyezve, de csak Frankel tollából eredhet, csak olyan valaki lehetett képes e nagyszerű szavakra, aki ismerte Marxot is és Petőfit is. Frankel sajtójá­ban újra helyet ad a munkásmozgalomban elkövetett hibái ellenére méltán nagyra­becsült nagy hazafinak és forradalmi demokratának, Táncsicsnak. Az 1880 március 15-nek megünneplésére rendezett nagy munkásgyűlésen együtt szónokol az agg Táncsiccsal. Ismételten tiltakozik a Habsburg elnyomás ellen. ». . . amely által hazánk Ausztriához úgyszólván gyarmati viszonyban van . . ,«15 Sajtója balról bírálja Kossuth Duna-konföde­rációs eszméjét ós megmutatja a dunai népek összefogásának egyetlen járható útját a szocializmus elvi alapján. »A Kossuth-féle dunai szövetség majd egyszer meg fog valósulni, de nem azon az alapelven, mint azt ő prédikálta. A népek szövetsége a Keleten (a magyarok, a magyar-németek, románok, szerbek stb.) csak szociálisztikus alapon létesülhet, ez az egyedüli mentség . . . Szabad, Magyarország és szabad szomszéd -államok ! ez a mi czélunk.«16 A nemzeti függetlenség követelését nem veszi be az Általános Munkáspárt programszerű nyilatkozataiba, de e hiba ellenére Frankel alapjában helyes politikát folytatott a nemzeti kérdésben. Sajnos a kötet nem mutatja be Frankel eszmei harcának sokoldalúságát. Teljesen kihagyja harcát a békéért, a rablóháborúk ellen, pedig ennek ma új jelentősége van. Az Arbeiter-Wochén-Chronik tiltakozott a kettős szövetség megkötése ellen, és lelep­lezte annak háborús tartalmát. Harcolt a boszniai okkupáció ellen. Frankel fejtette ki először hazánkban a háborúk marxista elemzését, amelyet azután a szociáldemo­krácia sutbadobott. »A háború első ós egyetlen indítóokának ... az igazságosságnak kell lennie ... A jelenlegi háború csúfot űz az igazságból és nem egyéb közönséges rabló -hadjáratnál — ... Mi nemcsak ezt a háborút ellenezzük azért, mert ez a háború igazság­talan, mi ellenezünk minden olyan háborút, amit nem kényszerítenek rá egy országra . . . a dolgozó népnek fel kell emelnie szavát, minthogy főként a dolgozó népet érintik a hábo­rúkkal járó pusztítások . . . nemcsak erkölcsi kötelessége, hanem anyagi érdeke is azt kiáltani : Nem akarunk háborúkat! . . . Éljen a nép döntése a háború és béke ügyében !" Frankel küzdelmeinek főcélja a legális munkáspárt megteremtése volt. Folytatta magasabb színvonalon a harcot, amelyet az I. Intrenacionálé irányításával az Általános Munkásegylet kezdett meg. Ez a harc a Párizsi Kommün bukása után rendkívül nehézzé lett. A kötet közli azokat a megállapodásokat, amelyeket a titkos nemzetközi tárgyalá­sokon kötöttek a munkásmozgalom megfojtására. Durva és cinikus önkénnyel zúzták szét a munkásosztály szervezkedését, bármilyen formában kísérelte meg legális szervezet létrehozását. A reakció Frankel hazaórkfezósére újabb ellenséges csoport lábraállításával válaszolt. Külföldi Viktor ellensajtót és ellenpártot szervezett. Míg Frankel minden kísér­letét a legális szervezet teremtésére meghiúsítja a rendőrség, Külföldi »munkáspártot« alapít. Frankel szívós harccal leplezte le a szocialista köntösben fellépő ellenséget. Frankel 1880-ban hosszú és bonyolult küzdelem után kikényszerítette a kormány­tól az Általános Munkáspárt engedélyezését. Nyolc év után újra volt legális szervezete a munkásosztálynak. Frankel e harcot rendkívül ügyesen vezette, mozgósította a munkás­tömegeket, felhasználta a parlamenti ellenzéket és a Tisza-kormány önkényét a külföldi sajtóban is szégyenpadra szegezte. 14 Id. m. 399—400 о. " Id. m. 363. о. 16 Id. m. 314. о. (kiemelés tőlem: К. I.)] 17 Arbeiter-Wochen-Chronik. 1878 szept. 8. (kiemelés tőlem К. I.)

Next

/
Thumbnails
Contents