Századok – 1952
Szemlék - A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848–1890. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. k.; ism. Kató István) 244
SZEMLE 249 Az Általános Munkáspárt jellegét nem lehet csupán programmja alapján megítélni. mint eddig tették. A programm a legalitásért folytatott nyolcévi nehéz és sok különböző legális formával kísérletező küzdelemben, a Tisza-kormány legnagyobb nyomása közepette született meg. Frankel maga írta a két évvel előbbi szocialista kongresszusról a L'Égalitóba : »Érthető, hogy egy olyan kongresszusnak, amelyet a magyar kormány engedélyezett és megtűrt, nem lehetett valami nagyon forradalmi a napirendje . . . Nehogy azt higyjék, hogy a kongresszust összehívók követelései csak ezekre korlátozód1 tak . . . De le kellett rakni egy szervezet alapjait . . . meg kellett mutatni, hogy vagyunk és ezt meg tudtuk csinálni, méghozzá a rendőrség szemeláttára.«1 8 Frankelnek az 1878-as szocialista kongresszusra vonatkozó szavai, ahol nem sikerült megteremteni a pártot, nyilván még fokozottabban vonatkoznak a későbbi 1880-as kongresszusra, ahol a pártot létrehozták. A programm gyengeségében azonban szerepe volt annak is, hogy nyilt elvi harcban nem zúzták szét minálunk a lassalleizmust ós maradványai megmaradtak. De az Általános Munkáspárt e hibák ellenére forradalmi párt volt, mert megteremtője és vezetője a proletariátus bátor vezére Frankel Leó volt. A programm sehol nem mondja ki a főcélt, a proletariátus diktatúráját, de Frankel erről soha nem feledkezett meg. Már 1872-ben ezt hangsúlyozza Farkas Károlyhoz intézett levelében : »Március 18-ika forradalma megmutatta, hogy a proletárság meghódíthatja ezen hatalmat ... a politikai hatalom meghódítása képezi a munkásság főkötelességeinek egyikét. Hogy ezt eredményesen kivívhassák, a munkásoknak egészen különálló, a vagyonos osztályok minden egyéb pártjával harcban álló pártként kell szervezkedniük . . ,«19 Frankel a proletárhatalom követelését minden munkáskongresszuson felveti valamilyen formában, a rendőrség fülehallatára. Az 1878-as szocialista kongresszus szózata, amelyet Frankel fogalmazott, ezt írja : »Nekünk megvan a jogunk, törekedjüpk a hatalmat is elérni, mely követeléseinket győzelemre vezeti.«20 1 880-ban pedig, az Általános Munkáspárt megalakulásakor hiába próbálja beléfojtani a szót a rendőrbiztos, Frankel ezt kiáltja : »És el fog jönni az idő, midőn nemcsak jogaink lesznek, hanem hatálmunk is leend ! (Viharos éljenzés)«21 Frankel volt az első hazánkban, aki tudatosan küzdött a proletáriátus diktatúrájáért és e harcban, e célért teremtette meg az Általános Munkáspártot. Frankel 1881-ben újra börtönbe került és másfél évi büntetés letöltése után elhagyta Magyarországot. A reakciónak sikerült a magyar munkásosztályt megfosztani igazi vezérétől. Frankel távozásával lezárul a munkásmozgalomnak első nagy korszaka. E korszakot az jellemezte, hogy olyan vezetők álltak az élén, mint Farkas ós a nagy Frankel, akik forradalmárok voltak és szoros kapcsolatuk volt a nemzetközi munkásmozgalom vezéreivel, Marxszal és Engëlsszel. Ha nem is állt a magyar mozgalom a marxiengelsi eszmei magaslaton és bár ideológiailag tévelygett, de fő vonalaiban helyes, forradalmi politikát folytatott. E forradalmi irányzat éles harcban állt a rnozgalomban fellépő különböző ellenséges csoportokkal és ha nem is semmisítette meg azokat eszmei harcban, de kiszorította a vezetésből. így jártak Vidacs és Horn után Viola és Strauss, és ugyanez lett a sorsa Külföldieknek is. A dokumentkötet nagy érdeme, hogy e elhallgatott hősi korszak feltárásához az anyagok jó összeválogatásával hozzájárult. Frankel távozása után tűnnek elő munkásságának árnyoldalai. Nem tudta az Általános Munkáspártot szilárd eszmei alapokra helyezni, nem tudott olyan marxista munkásvezetőket nevelni, akik távozása után az ő szellemében folytatták volna a munkát. A Külföldi frakciója elleni harcban elhanyagolta a párton belüli Ihrlinger, Kürschner-féle opportunista, kispolgári csoport felszámolását, amely távozása után reformista irányba vitte a pártot. A reformista pártba befészkelte magát a sovinizmus és kozmopolitizmus, elvetették az Általános Munkásegylet és a Frankel szerkesztette Arbeiter-Wochen-Chronik forradalmi hagyományait. Az általános választójog olyan követeléssé lett, amelynek támogatásától vagy elvetésétől tették függővé minden más demokratikus és nemzeti követelés támogatását. A nemzeti szabadságért való küzdelem is alku tárgyává lett a polgári ellenzékkel kötött kompromisszumokban. A nemzeti függetlenség szerintük a munkásosztályt »nem érdekli«, »nem az ő érdeke«. Amennyiben beszélnek még néha hazafiságról, az már nem a Frankel által kifejtett proletár hazafiság, hanem burzsoá sovinizmus. A választójog reményében hajlandók hátbatámadni a nemzetiségi mozgalmakat is. »Hazánk sajátszerű nemzetiségi 18 A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 338. o. 19 Id. m. 239. о. 20 Id. m. 333. о. (kiemelés tőlem К. I.) 21 Id. m. 387. о.
