Századok – 1952

Szemlék - A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848–1890. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. k.; ism. Kató István) 244

SZEMLE 245 A második, az 1849-től 1867-ig terjedő korszak anyagát adja. Ez az időszak a munkásosztály kialakulásának ideje. Bach retteg a kommunizmus »kísórtetétől« és postai cenzúrával, határzárral, figyeltetéssel, nyilvántartások felállításával akarja elszigetelni a kialakuló munkásosztályt a külföldön már ismert szocialista eszméktől. A munkások megmozdulásai ekkor még ösztönös, helyi mozgalmak, nem áll élükön szervezet, nincs közöttük még országos kapcsolat, de már ekkor megmutatják a munkásosztály nagy forradalmi erejét. A selmeci bányászoké, az óbudai téglagyáriaké, az orosházi földmunkásoké a dicsőség a munkásosztály első Hagy sztrájkjaiért. E megmozdulások olyan elkeseredettek, hogy legtöbbször véres összeütközésekbe torkolnak. Rendkívül fontosak azok az okmányok, amelyek megmutatják, hogy az 1860-as nemzeti tüntetések harcosai munkások voltak. A munkások emlékezve 1848-ra, Kossuth és Garibaldi nevével ajkukon harcoltak az önkényuralom ellen. Az egyik rendőri jelentés szerint : »A polgárság nem vett részt az itt vázolt tüntetésekben . . .« a másik szerint : »Az ilyen tüntetéseket kiváltképpen kézműiparos-legények és általában az alsóbb néposztályokhoz tartozó egyének rendezik . . .«3 Több anyagot találunk arra is, hogy a munkásosztálynak már első harcaiban milyen nagy szerepük volt a nőknek. Az 1863-as orosházi megmozdulás egyik vezetője Tüske Istvánné, akit a földmunkások szabadítanak ki a csendőrök markából. A harmadik fejezet az 1867—1871-es korszakra vonatkozó anyagot közli. Ebben az időszakban jött létre, szilárdult meg, majd a Párizsi Kommün bukása után zúzatott széjjel az Általános Munkásegylet. Eddig az Altalános Munkásegyletet szokás volt a munkásosztály korai, lassalleánus, opportunista kísérleteként tárgyalni. A közzétett anyagok alapján azonban az Általános Munkásegylet egészen más megvilágításba kerül. Különösen jelentős Policzer Zsigmondnak az Általános Munkásegylet egyik vezetőjének visszaemlékezése, amelynek alapján fény derül arra a nehéz belső harcra, amelyben az Áltaános Munkásegylet kialakult. A szociáldemokrata írók e harcot, mint elvtelen, a mozgalmat gyengítő »testvérharcot« mutatták he, valóban ez a forradalmi irányzat harca volt az opportunista irányzat ellen. A kiegyezés után a reakció az ébredező munkásosztályban álmunkás szervezetek létrehozásával akarta biztosítani befolyását. Ezért Vidacs gyáros létrehozta a Buda-Pesti Munkásegyletet, majd ennek bukása után Horn Ede a Pest-Budai Munkásképző Egyletet. De a proletár irányzatnak sikerült felülkerekednie'és Vidacs csoportját Hrabie, az ügyes lassaleánus munkásagitátor, Hornét pedig Farkas Károly gépész zúzta szét. Hrabie megteremtette az Általános Munkásegyletet, Farkas pedig a Pest-Budai Munkásképző Egyletből kiszorította Horn befolyását, a Munkásképzőegyletet egyesítette az Általános Munkásegylettel. Farkas Károly vasmunkás, Marx és Engels személyes ismerője, az I. Internacionálé magyar megbízottja, az első jelentős szocialista vezető a magyar munkásmozgalomban. A forradalmi és opportunista irányzat összeütközése s schultze—delitzschizmus és lassaleizmus lobogója alatt történt, de a lassalleánusok harcát az I. Internacionálé kezdeményezte és irányította. így a schultzeizmusra mért csapás nem a lassalleizmust vitte győzelemre, mint eddig állították, hanem az I. Internaconálé irányzatát. A schultzeizmus veresége után megindult a harc az Általános Munkásegyletben, ahogy Policzer nevezi : az »orthodox« lassalleánusok, az »imperiálszocialisták« ellen. » . . .Hrabie, Hirsch és Viola bűne az volt, hogy . . . vakon majmolták a Dr. Schweitzer-féle taktikát és kacérkodtak a kormánypárttal.«4 Azonban a lassalleizmus ideológiája ellen nem vívtak elvi harcot, csàk a lassalleisták »orthcdoxiájá«-t támadták. A lassallei2mus néhány súlyos hibáját képviselő »merev«, »makacs« lassalleista eltávolítását követelték, de maguk sem voltak mentesek a lassalleizmus ideológiai zűrzavarától. Az Általános Munkásegylet gyenge eszmei alapon állt, az I. Internacionálét képviselő vezetőit is megmérgezte a lassallei kotyvalék. Éppen ezekre a lassallei frázisokra támaszkodva tekintették eddig az Általános Munkásegyletet lassalleista csoportosulásnak. Azonban a közölt anyagban található tények ennek ellentmondanak. Az Általános Munkásegyletből kiűzték azokat, akik a munkásosztályt a lassallei »kormányszocializmus« útjára akarták taszítani. Leleplezték és kikergették az egyletből 1869-ben Violát ós 1870-ben Strausst, a rendőrség ügynökeit, akik megkaparintva az egylet elnöki pozícióját, kormánybarát politika útjára próbálták a mozgalmat taszítani. 3 A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai 34. o. 4 Id. m. 64. о.